Peres ügyek

Harmadik HVI elsőfokú ítélet

Budai Központi Kerületi Bíróság

14.B.XI.261/2011/47.

A Budai Központi Kerületi Bíróság Budapesten, a 2011. május 19., 2011. szeptember 13., 2011. október 25., 2012. január 17., 2012. március 1., 2012. április 27., 2012. június 29., 2012. szeptember 17., 2012. november 13., 2013. március 13., 2013. május 13. és 2013. szeptember 5. napján megtartott zárt, folytatólagos tárgyalás alapján meghozta a következő

ÍTÉLETET:

A 2006. augusztus 7. napjától 2006. augusztus 9. napjáig őrizetben volt, 2006. augusztus 9. napjától 2007. január 31. napjáig lakhelyelhagyási tilalom alatt állt, azóta szabadon lévő

K.Z. vádlott               - aki született

anyja neve:

lakik:

személyi igazolványa száma:

magyar állampolgár

bűnös:

2 rb., a Btk. 164. § (1) bekezdésébe ütköző, és a (6) bekezdés d) pontjának II. fordulata szerint minősülő súlyos egészségromlást okozó súlyos testi sértés bűntettében.

Ezért őt a bíróság halmazati büntetésül 10 (tíz) hónap börtönbüntetésre ítéli.

A szabadságvesztés végrehajtását a bíróság 2 (két) év próbaidőre felfüggeszti.

A bíróság a szabadságvesztésbe – annak végrehajtása esetén – a vádlott által 2006. augusztus 7. napjától 2006. augusztus 9. napjáig őrizetben töltött időt beszámítani rendeli.

A vádlott – a szabadságvesztés utólagos végrehajtása esetén – legkorábban a büntetés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra.

Kötelezi a bíróság a vádlottat 300.000 (háromszázezer) forint bűnügyi költség megfizetésére.

INDOKOLÁS

A Budapesti XI. és XXII. kerületi Ügyészség a 2007. június 28-án kelt és a másodszor megismételt elsőfokú eljárásában, 2013. május 13-án a vádbeszédben változtatás nélkül fenntartott B.XI.4170/2006/10-I. számú vádiratában K. Z. vádlottat 2 rb., az 1978. évi IV. törvény 170. § (1) bekezdésébe ütköző és a (4) bekezdés II. fordulata szerint minősülő súlyos egészségromlást eredményező testi sértés bűntettével vádolta.

K.Z. vádlott elvált, kiskorú gyermeke eltartásáról nem gondoskodik. Iskolai végzettsége 8 általános iskolai osztály, szakképzetlen. Konyhai kisegítőként dolgozik egy – által megnevezni nem kívánt – pizzériában, melyből havi 80.000 forint jövedelme származik. Vagyontalan, tartozása gyermektartásdíj formájában legalább 280.000 forint, ezen felül a Provident Zrt. felé mintegy 300.000 forint tartozása áll fenn.

Többszörösen büntetett előéletű.

 
Büntetései:
 
1. A Budai Központi Kerületi Bíróság a 2001. április 28-án jogerős 4.B.XI.137/2001/6. ítéletével sikkasztás vétsége miatt 50.000 forint pénzbüntetésre ítélte. Elkövetési idő: 1999. október 22. napjától 2000. áprilisig.
 
2. A Pesti Központi Kerületi Bíróság a 2002. április 29-én kelt 5.B.VI-VII.34.018/2002/2. végzésével garázdaság vétsége és rongálás vétsége miatt 75.000 forint pénzbüntetést szabott ki a vádlottal szemben. Elkövetési idő: 2001. január 20.
 
3. A Pesti Központi Kerületi Bíróság a 2002. december 17-én jogerős 4.B.VI.21.400/2002/2. végzésével kábítószerrel visszaélés vétsége miatt 40.000 forint pénzbüntetést szabott ki a vádlottal szemben. Elkövetési idő: 2002. január 18.
 
·      A bűncselekmények elkövetése után:
 
A Budaörsi Városi Bíróság a 2006. november 27-én kelt és jogerős 8.B.411/2003/21. ítéletével lopás bűntette és közokirat-hamisítás bűntette miatt halmazati büntetésül 8 hó – 2 évre felfüggesztett börtönre ítélte. Elkövetési idő: 1999. szeptember 16.
 
A bíróság a lefolytatott bizonyítási eljárás alapján az alábbi tényállásokat állapította meg:
 
K.Z. vádlott 1998. és 2001. között S. K.-val élt élettársi kapcsolatban. S.K. megtudta, hogy korábbi élettársa AIDS betegségben szenved, ezért ő és a vádlott is HIV-szűrésen vettek részt, amely mindkettőjüknél pozitív eredménnyel zárult. K.Z. vádlott így 2000. július 5-én tudta meg, hogy HIV antitest hordozó, amikor az Országos Bőr- és Nemikórtani Intézetben HIV antitest hordozóként ideiglenes orvosi ellenőrzés alá vették, és állapotáról, valamint az ezzel kapcsolatos tennivalókról megfelelően, írásban és szóban is felvilágosították. Tájékoztatták többek között arról, hogy szexuális kapcsolatai során minden esetben használjon óvszert, illetve felvilágosították a fertőzéssel járó klinikai tünetekkel kapcsolatban is, melyeken felül általános életviteli tanácsokat is adtak számára.
 
I. K.Z. vádlott annak ellenére, hogy tisztában volt fertőzöttségével, 2002 januárja és 2003 februárja között óvszerhasználat nélkül élt nemi életet barátnőjével, B.G.-vel, így belenyugodott abba, hogy neki a HIV vírust testváladékával átadhatja, amely meg is történt, B.G. HIV fertőzötté vált. K.Z. vádlott nem közölte B.G.-vel, hogy HIV fertőzött, B.G. számára saját fertőzöttsége 2006 júliusában derült ki.
 
II. K.Z. vádlott annak tudatában, hogy HIV fertőzött, 2002 augusztusa óta a Budapest XI. kerület, Dombóvári út 2. alatti lakásukon óvszerhasználat nélkül élt nemi életet feleségével, K.Zné-vel, így belenyugodott abba, hogy neki a HIV vírust testváladékával átadhatja, amely be is következett, K.Zné HIV fertőzötté vált. A vádlott K.Zné-val sem közölte, hogy HIV fertőzött, K.Zné számára saját fertőzöttsége 2004 decemberében derült ki. A vádlott volt feleségével utoljára 2007. év végén létesített szexuális kapcsolatot.
 
A HIV fertőzés B.G.-nél és K.Zné-nál súlyos egészségromlást eredményezett.
 
- K.Z. vádlott első nyomozati meghallgatása során arról számolt be, hogy 2000. júliusában azért ment el vérvételre, mert megtudta, hogy élettársa korábbi barátja AIDS-ben halt meg. Bár antitest hordozóként nyilvántartásba vették, mivel nem érezte magát betegnek, nem járt orvoshoz, a kontroll szükségességéről tudott, de nem foglalkozott az egésszel, mert tisztában volt azzal, hogy milyen óvintézkedések mellett kell élni. Ha nőkkel érintkezett, óvszert használt. Ku.J.-vel kapcsolatuk kezdete után két héttel közölte HIV pozitivitását, ezen időpontig csak egyszer volt szexuális kapcsolata leendő feleségével védekezés mellett. Ku.J.-t betegsége egyáltalán nem érdekelte, biztosította arról, hogy gondozni fogja őt. Már itt beszámolt arról, hogy az óvszer többször elszakadt, ekkor a közösülést megszakította, azonban felesége kifejezetten ellenezte ezt.
Lelki terror alatt állt, mert felesége többször említette neki, hogy ha nem szeretkezik vele, ki fogja tenni az utcára. Ku.J. Németországban prostituáltként dolgozott volt férje "futtatása" mellett, és beszámolt arról is, hogy G.A. nevű barátja fuvarozta kapcsolatuk alatt is feleségét férfiakhoz. Ő erőltette, hogy felesége vizsgálatot csináltasson és beszámolt arról is, hogy amikor válási szándékát bejelentette feleségének, annak ismerősei megverték. A válást követően egy ideig még együtt éltek, mert felesége megzsarolta, hogy ha már ő is beteg, akkor fel fogja jelenteni őt.
Ku.J. mintha örült is volna annak, hogy megbetegedett, közös sírhelyről, illetve arról beszélt neki, hogy az urnáját az ágya mellett fogja tartani.
B.J.-vel (akivel meghallgatásakor élettársi kapcsolatban élt) minden esetben védekeztek, hiszen vele családot szeretett volna alapítani.
Tagadta, hogy HIV pozitivitása tudatában bármikor tett volna olyan kijelentést, hogy bosszút fog állni a nőkön, amiért őt egy nő megfertőzte.
B.G.-vel e vallomása szerint 2001 januárjától 2001 őszig volt kapcsolatban, neki is kapcsolatuk kezdetén mondta el fertőzöttségét, vele minden alkalommal óvszerhasználat mellett közösült. Egy tetoválás alkalmával, melyet közösen készíttetett B.G.-vel, szólt a tetoválónak, hogy tűt cseréljen mielőtt barátnőjét is tetoválni kezdi, de vele nem közölte, hogy HIV pozitív. E partnere kapcsán is utalt arra, hogy sztriptíztáncosként dolgozott.
Az első eljárás során nyomozati vallomásától eltérően már úgy vallott, hogy rendszeresen járt kezelésre, annak ellenére, hogy 2000 nyarán még arról tájékoztatták, hogy nincs szüksége orvosi vizsgálatra alacsony vírusszáma miatt. Utalt arra, hogy senkitől sem kapott felvilágosítást, hogy miként kell használni az óvszert.
B.G.-vel való kapcsolatát 2001 elejétől 2001 végéig tartónak nevezte meg. E partnere úgy állt fertőzöttségéhez, hogy óvszer használata mellett lehet ezzel együtt élni. E vallomása szerint 2001 tavaszán mondta el B.G.-nek fertőzöttségét az első szexuális kapcsolatuk után egy-két héttel, melyre B.G. közömbösen reagált.
Itt Ku.J.-vel való kapcsolatának kezdetét 2002 őszére tette azzal, hogy 2003 elején közölte a sértettel fertőzöttségét, miután 2002 karácsonya előtt rendszeres szexuális életet kezdett élni vele.
Az óvszerszakadás után mondta el fertőzöttségét feleségének, azonban nem aznap közölte a sértettel ezt, hanem másnap este. Felesége nem hitte el mindezt és azzal vádolta meg, hogy mindezt csak azért találta ki, mert el akarja hagyni. Évekig kérte a feleségét, hogy menjen el vérvizsgálatra, aki csak miután megkapta az eredményt, hitte el ténylegesen betegségét. Saját vizsgálati eredményét nem mutatta meg feleségének, mert az korábbi, törökbálinti lakásában maradt. Itt is beszámolt arról, hogy felesége házasságuk ideje alatt is gazdag szeretőkkel tartott fenn kapcsolatot úgy, hogy ő maga vitte el feleségét a szeretőihez, mindezt azonban csak a pénzért hagyta. Elmondta azt is, hogy az első bírósági eljárás alatt, 2007 novemberében is élt nemi életet Ko.J.-vel.
 
A városligeti beszélgetéssel kapcsolatban elmondta, hogy azon több olyan mondat is elhangzott, amelyekből azt a következést lehet levonni, hogy feleségét valóban tájékoztatta fertőzöttségéről már kapcsolatuk elején. Nem vitatta, hogy kérte volt feleségét, hogy mivel tudott mindenről, ne tegyen feljelentést, de az esetről megjelent könyvet reklámozni kellett.
Nem tagadta, hogy B.J.-vel való kapcsolatának idején is, 2006. májusig heti rendszerességgel létesített kapcsolatot volt feleségével.
A második bírósági eljárás során korábbi vallomásait fenntartotta ugyan, de azoktól eltérően úgy vallott, hogy feleségével már 2002-ben közölte betegségét egy óvszerszakadást követően. Felesége nem bánta, ha óvszer nélkül, megszakított közösülés módszerével éltek szexuális életet.
B.G.-vel kapcsolatban elmondta, hogy az óvszerszakadást követően már két-három naponta mellőzték annak használatát. Úgy is vallott, hogy vele csak az első együttlét során védekeztek. Az első eljárás 15. jegyzőkönyvéhez a sértetti jogi képviselő által csatolt levelet ő írta, de akkor már zsarolva volt, próbált az egészből békésen kikerülni, a félelméből adódott, hogy a levélben úgy fogalmazott, hogy ,,tudom, hogy nem sok van hátra”. Arra a levélrészletre, miszerint beszélnem kellett volna erről" nem tudott magyarázatot adni, míg azzal kapcsolatban, hogy a levél az ,,el kellett volna mondani” szövegrészt is tartalmazza, elmondta, hogy az nem a betegségére vonatkozott.
A harmadik eljárás során a korábbi vallomásait fenntartotta. Itteni vallomásának lényege, hogy 2000 novemberében tudta meg fertőzöttségét, melyet követőn több partnerét is visszakereste.
B.G.-vel minden esetben védekeztek, az óvszerszakadás utáni második együttlétüket követően közölte, hogy fertőzött. Úgy is fogalmazott, hogy amikor észrevette az óvszerszakadást, akkor általában megszakította a közösülést. B.G. közlésére hitetlenkedve reagált, és más magyarázatot talált a történtekre, nála is ő szorgalmazta, hogy menjen el vizsgálatra, amit 2001 végén tett meg B.G.. 8-9 hónapos kapcsolatuk alatt B.G.-n kívül mással nem volt szexuális kapcsolata. Megerősítette, hogy volt olyan, hogy mellőzték az óvszert B.G.-vel, illetve Ko.J. is megkérte arra, hogy ne használjanak óvszert.
Ku.J.-t zsarolása miatt vette feleségül, vele való kapcsolata nem volt párhuzamos B.G.-vel folytatott viszonyával. Feleségével 2002 elején közölte egy óvszerszakadás után, hogy fertőzött, ugyanakkor megismerkedésük idejét 2002 végére, 2003 elejére tette. Felesége arcán boldogságot látott fertőzöttségének közlését követően, amely után felesége kezdett nagyon ragaszkodni hozzá. K.Zné méhen kívüli terhességéről nem tudott.
Cs.K. vallomását nem cáfolva elmondta, hogy vele mindig védekezés mellett közösült, kivéve 2012. szeptember 4-én, vagyis miután közölte betegségét.
A W.A.-val való együttlétére nem emlékezett, és fenntartva, hogy 2001-ben is minden partnerével védekeztek, úgy nyilatkozott, hogy a tanú előadását nem vitatja.
Tagadta, hogy a szakemberek tájékoztatták volna arról, hogy milyen óvintézkedéseket kell megtennie a továbbfertőzés megakadályozása érdekében.
Cs.A.-val történő szembesítésen úgy fogalmazott, hogy Cs.A.-nak azt mondta, elképzelhetőnek tartja, hogy ő fertőzte meg feleségét, bár ismerve az előéletét, nem biztos, hogy ez így van. Tájékoztatta Cs.A.-t arról is, hogy feleségével óvszert használtak, mely többször elszakadt. Az orvosi leletei nevelőanyjánál voltak, akivel 13-14 éve nem tartotta a kapcsolatot. Egyik sértett sem kérte tőle, hogy betegségét okirattal igazolja.
 
- K.Zné /született Ku.J./, jelenleg: Kü.J. a 2006. június 7-én kelt feljelentésében a vádlottal történő megismerkedésüket 2002. szeptemberére tette, a vizsgálat időpontját 2004. decemberében megtörténtként írta le úgy, hogy a 2003. október 30-ai házasságkötésüket megelőzően nem tudott férje betegségről, azt vele a vádlott nem közölte. Házasságuk alatt férje közölte vele, hogy mással nem fog tudni szexuális kapcsolatot létesíteni, mert megfertőzte, melyet csak ijesztgetésnek vélt. Rögzítette, hogy a vádlott B.J.-vel sem közölte, hogy milyen betegségben szenved, valamint, hogy B.Z. beszámolt arról, hogy férje vele közölte, miszerint mivel egy nőtől kapta meg a fertőzést, ezért minden jobb nővel megpróbál szexuális kapcsolatot létesíteni, hogy megbosszulhassa azt, hogy beteg lett. Nyomozati vallomásában lényegében arról számolt be, hogy a vádlottal való viszonya 2005-ben már nem volt kielégítő, válásuk 2005 januárjában történt meg, nem használtak óvszert. 2004 decemberében egy veszekedés alkalmával a vádlott elmondta neki, hogy HIV fertőzést adott át neki, de ekkor még nem ment orvoshoz. Cs.A.-nak a vádlott beszámolt betegségéről.
Szembesítése során fenntartotta vallomásait, elmondva, hogy azért jelentette fel a vádlottat, hogy megakadályozza, hogy mást is megfertőzzön. A védekezés nélküli együttléthez addig ragaszkodott, amíg meg nem tudta, hogy a vádlott fertőző.
Három bírósági meghallgatása során állította, hogy védekezés nélkül élt szexuális életet a vádlottal, beszámolt arról, hogy méhen kívüli terhes volt házasságuk alatt, melyet a vádlottal is közölt. A 2005. januári válásukat követően is gyakran létesített kapcsolatot a vádlottal, de 2002 augusztusától 2006 januárjáig csak vele. A vádlott fertőzöttségéről való tudomásszerzését követően is védekezés nélkül léptek kapcsolatba, férje előtt 7-8 férfivel volt kapcsolata, akiktől azonban nem kaphatta el a fertőzést. Utalt az 1. számú tanúval való kapcsolatára. Az első tüneteket 2003 tavaszán észlelte, rosszullét, magas láz, piros kiütések formájában. A vádlott ezen tünetekről tudva sem közölte betegségét. A fertőzöttségbe nem törődött bele, mert azt nem is lehet. Cs.A.-éknak azért nem mondta el betegségét, mert friss barátság volt az övék és szégyellte is.
 
- B.G. /született: H.G.A./ nyomozati vallomása szerint 2002. első hónapjaiban ismerkedett meg a vádlottal, vele 2002 októberéig, majd alkalmanként 2003 februárig szexuális kapcsolatban is volt, nem használtak óvszer, ezt a vádlott sem kérte, aki fertőzöttségéről nem számolt be neki, hiszen így nem létesített volna vele védekezés nélküli kapcsolatot. 2006 februárjában egy vérvétel után kiderült, hogy HIV pozitív, azóta kezelésre jár. A vádlottal elmentek ismerőséhez tetováltatni, aki megkérdezte, hogy kettőjük között cseréljen-e tűt, amire ő azt válaszolta, hogy ez felesleges. Mindezt a vádlott is hallotta, de ő sem kért tűcserét. A vádlottal való élettársi kapcsolata során mással nem élt szexuális életet. Beszámolt arról is, hogy K.Zné 2006 júliusában vagy augusztusában kereste fel azzal, hogy a vádlott fertőzött.
Az első bírósági eljárás során 2001. november végére tette megismerkedésüket azzal, hogy a vádlott körülbelül 2002 januárjában költözött hozzá. 2001. december közepén volt először szexuális együttlétük, ebben azonban bizonytalan volt. A vádlott 2002. novemberben költözött el tőle, de 2003 februárjáig volt közöttük szexuális kapcsolat. Fenntartotta, hogy kapcsolatuk során nem védekeztek. Tagadta, hogy táncosnő lett volna, a sokat hivatkozott Nirvána Klubban felszolgálóként dolgozott. A tárgyaláson a vádlottal történt szembesítése során is fenntartotta nyilatkozatát.
A második bírósági eljárásban vallomásait módosítás nélkül fenntartva elmondta, hogy 2006. óta nem romlott az állapota. Egyértelműen be tudta azonosítani, hogy a vádlottól kapta a fertőzést.
A harmadik eljárásban fenntartva vallomásait elmondta, hogy az első szexuális kapcsolatuk a vádlottal megismerkedésük után körülbelül egy héttel történt, melyet megelőzően nem beszélték meg, hogyan fognak védekezni. Akkori barátját a vádlott miatt hagyta el, vele azonban a vádlottal való első szexuális kapcsolata után már nem élt nemi életet. A vádlott 2002 júliusában megcsalta, amelyről egy kolléganőjétől tudott. 2002 októbere és 2003 februárja között volt szexuális kapcsolatban a vádlottal, rajta kívül mással nem. Orvosaitól tudja, hogy fertőzése 2002-2003 körül alakulhatott ki a vírusszámok alapján. 2003 februárja és 2006. június, vagyis fertőzöttségének megállapítása között egy személlyel volt szexuális kapcsolata, aki nem fertőződött meg. K.Zné vehemenciája zavarta, vele a bíróságon kívül egyszer sem beszélt, vallomása megtételekor nem befolyásolta. Egészségügyi iskolába járt, így ismerte az AIDS betegséget és a HIV fertőzést is, így biztosan nem létesített volna kapcsolatot a vádlottal, ha tudta volna, milyen megbetegedésben szenved. Cáfolta, hogy 2001 végén a vádlott vette volna rá, hogy menjenek el vérvételre, hiszen ekkor ő még korábbi vőlegényével élt.
 
- S.K. tanú nyomozati meghallgatásakor tagadta, hogy a vádlottal intim kapcsolatban lett volna, elmondva, hogy egy hónapja tudja a vádlott fertőzöttségét annak feleségétől, amit nem hisz el. Feltételezte, hogy K.Zné prostituált volt, erről konkrétumokat nem tudott mondani.
Tagadta, hogy AIDS betegségben haldokló korábbi barátját látogatta a kórházban.
K.Zné-val történt szembesítésekor már elmondta, hogy a vádlottat ő fertőzte meg, a fertőzést – tudtán kívül – az azóta AIDS betegségben elhunyt volt barátjától kapta, a vádlottal 2000 májusában együtt mentek vérvizsgálatra. K.Z. – akivel kapcsolatuk ideje alatt sosem használtak óvszert – nem ment egyszer sem orvoshoz, miután megtudta fertőzöttségét.
A vádlottal történt szembesítésénél úgy fogalmazott, hogy az tájékoztatta arról, hogy elkapta a fertőzést, míg K.Zné telefonon azt közölte, hogy ő maga 2004-ben tudta meg betegségét.
Kifejtette, K.Zné azért állítja, hogy férjétől kapta meg a fertőzést, hogy bosszút álljon rajta, amiért elhagyta őt.
Az első bírósági eljárás során már úgy fogalmazott, hogy a vádlottal a kapcsolatuk elején védekeztek, és vallotta, hogy K.Zné szerint férje csak 2003-ban mondta el neki fertőzöttségét. A vádlott 2003. elején egy születésnap alkalmával közölte vele, hogy felesége ,,az éjszakába jár” és felteszi magát az internetre is, mint ahogy azt is tőle hallotta, hogy K.Zné részben prostitúcióból tartja el magát. Ez utóbbiról részleteket itt sem mondott.
A megismételt eljárásban úgy fogalmazott, hogy miután megtudták a vádlottal betegségüket, óvszerrel védekeztek, ami ezt megelőzően nem volt általános. Itt már beszámolt arról is, hogy együttléteik alkalmával az óvszer többször elszakadt.
A második megismételt eljárásban valószínűnek tartotta, hogy védekeztek kapcsolatuk legelején, az ezzel kapcsolatos vallomásait fenntartotta, így azt is, hogy fertőzöttségük nyilvánvalóvá válását megelőzőn nem védekeztek. A vádlottól tudta, hogy felesége „üzletszerűen művelte a szexipart”, melyet egy A. nevű személy is megerősített számára. K.Zné telefonon hívta fel, hogy szeretne eljárást indítani a vádlottal szemben, de ő úgy érzékelte, mintha K.Zné kapcsolatuk kezdete óta tudott volna a vádlott fertőzöttségéről, és – annak ellenére, hogy korábban ő maga nyilatkozott úgy, hogy ő fertőzte meg a vádlottat – kifejtette, hogy K.Zné előéletét figyelembe véve nem biztos, hogy a vádlott fertőzte meg a feleségét, lehet, hogy fordítva történt. Élettársi viszonyuk alatt a vádlottnak volt mással is szexuális kapcsolata. Előadta korábbi, a 2003. eleji születésnapon elhangzottakra tett vallomását, majd ügyészi kérdésre már tagadta, hogy ott beszélgetett volna K.Zné-val a vádlott betegségéről. Ellentétesen adta elő korábbi nyilatkozataival szemben azt is, hogy a vádlott mondta volna neki, hogy feleségével óvszerrel létesített kapcsolatot.
 
- B.Kné /született: B.J./ tanú első vallomása szerint 2006. március 21-én ismerte meg a vádlottat, aki április 13-án költözött hozzá, majd két hét múlva tudta meg, hogy HIV pozitív, úgy, hogy a vádlott felesége telefonon tájékoztatta őt, hogy ő maga is beteg és állítása szerint volt férje is az. Ezt nem hitte el, de ekkor értette meg, hogy a vádlott miért ragaszkodik az óvszerhasználathoz. A vádlottal – aki elmondta neki, hogy korábban volt már HIV szűrésen, csak az eredményért nem mert elmenni – elmentek vizsgálatra május közepén.
Második nyomozati vallomásában már úgy vallott, hogy 2006 áprilisában a vádlottat K.Zné visszacsábította óvszer nélküli szexuális kapcsolatra. A vádlottól tudta, hogy felesége az interneten és magazinokban 2002-től 2005-ig különböző neveken szexuális tartalmú hirdetéseket adott fel, illetve, hogy – akkori férje ,,futtatásában” – Németországban prostituáltként dolgozott. Említett egy taxist is, aki a vádlott és K.Zné esküvői tanúja volt, és aki ,,címre hordta” K.Zné-t. A vádlott elmondása szerint – feleségének már kapcsolatuk elején említést tett fertőzöttségről, ezért mindig óvszerrel szeretkeztek, de mivel az többször elszakadt, K.Zné a vádlott közösülés megszakítására vonatkozó ajánlata ellenére folytatni szerette volna az együttlétet. K.Zné neki nem jelentette ki, hogy őt a vádlott fertőzte meg.
A K.Zné-vel történt szembesítésén az annak előéletére vonatkozó információit már nem úgy adta elő, mint amelyeket a vádlottól, hanem mint amelyeket K.Zné-tól tud.
Az első eljárásban tett tárgyalási vallomásának lényege szerint megismerkedésük után két-három héttel közölte a vádlott vele, hogy fertőzött, azonban ekkor már jóval az első szexuális együttlét után voltak. Mindig óvszerrel védekeztek, amellyel kapcsolatban meg is kérdezte a vádlottat, miért védekezik ennyire, mire az közölte, volt már vizsgálaton és tudja magáról, hogy antitest hordozó.
Ezt követően ő is elment vizsgálatra, majd úgy gondolva, hogy ezzel a fertőzéssel lehet normális életet élni, és mert szerette a vádlottat, tovább folytatták kapcsolatukat. Fenntartotta, hogy K.Zné arra utalt, hogy a fertőzést férjétől kapta el. Itt már ismét úgy beszélt K.Zné állítólagos korábbi életéről, mint aki ezen információkat a vádlottól tudja. Élettársi viszonyuk alatt a vádlott többször volt kapcsolatban volt feleségével, melyet a vádlott sem tagadott. Ismét visszatért ahhoz, hogy a vádlott fertőzöttségét K.Zné-tól hallotta először, melyet nem tartott komolynak. Ugyanakkor teljesen csak akkor bizonyosodott meg a vádlott betegsége felől, amikor együtt mentek el vizsgálatra. Úgy is nyilatkozott itt, hogy a vádlott minderről úgy beszélt, hogy abból azt lehetett levonni, miszerint korábban is tudott betegségéről. Ugyanitt, ellentétesen ugyanezen tárgyaláson tett vallomásával, már arról számolt be, hogy nem emlékszik arra, hogy Kovácsné említette, hogy őt a vádlott fertőzte meg.
A második eljárásban korábbi nyilatkozatait változtatás nélkül fenntartva elmondta, hogy a vádlott bevallotta betegségét, de azt megelőzően csak HIV antitest hordozó diagnózisról számolt be anélkül, hogy megnevezte volna, mióta áll fenn ez az állapot.
A harmadik eljárásban lényegében arról számolt be – ellentétesen egyes korábbi vallomásaival hogy K.Zné elmondta neki, hogy őt is a vádlott fertőzte meg. Ezt követően vonta felelősségre a vádlottat, aki elmondta, hogy azért nem tájékoztatta őt önként, mert félt, hogy elveszíti. Kapcsolatuk alatt nem volt a vádlotton kívül mással szexuális viszonya, azonban e körben a vádlottról először nem tudott nyilatkozni, majd elmondta, hogy ebben az időszakban a vádlottnak volt szexuális kapcsolata volt feleségével. Az első eljárásban tett tárgyalási nyilatkozatának ismertetését követően úgy nyilatkozott, hogy abban a ,,leszbi-show” ra és a hasonló tényekre való nyilatkozatai röhejesek.
Elnézést kért, mert korábban valótlanul állította, hogy nem K.Zné-tól tudta meg, hogy elkapta a fertőzést a vádlottól. Vallomásait úgy módosította, hogy elképzelhető, hogy K.Zné előéletéről a vádlott rosszindulatból valótlanságot állított, ugyanakkor fenntartotta, miszerint K.Zné neki is mondta, hogy Németországban prostituáltként dolgozott. Beszámolt arról is, hogy a vádlott elmondásából tudja, hogy védekezés nélkül is együtt volt feleségével.
 
- W.A. tanú 2001. tavaszán 5-10 alkalommal létesített védekezés nélküli kapcsolatot a vádlottal, aki soha nem említette neki, hogy valamilyen betegségben szenved. K.Zné-val interneten vette fel a kapcsolatot, majd részt vett egy vizsgálaton, amely negatív eredménnyel zárult.
Szeretett volna kimaradni az ügyből, ezért a harmadik eljárásig nem vállalta a tanúskodást.
 
- Cs.K. tanú 2012. szeptember elején, tehát a harmadik eljárás ideje alatt került szexuális kapcsolatba a vádlottal, a K.Zné által szerkesztett HIV-bosszú című blog oldalon jelentkezett, de meghallgatása előtt sem a sértetti jogi képviselővel, sem Kovácsnéval nem találkozott. Vallotta, hogy 2012. szeptember 1-jén volt együtt először óvszer használata mellett a vádlottal, majd 2-án és 3-án is, utóbbi napon elszakadt az óvszer. A vádlott ekkor nem mondott semmit, csak kicsit ideges volt. 4-én közölte, hogy vérvételre kell mennie, majd másnap elmondta neki, hogy megállapították, HIV fertőzöttségét. Úgy tűnt, mintha ő is ekkor tudta volna meg. E napon még egyszer szexuális kapcsolatba léptek védekezés nélkül. A vádlott az első szexuális együttlétük előtt nem számolt be fertőzöttségéről, amelyre azonban nem is kérdezett rá. Elmondta, hogy ha a vádlott előre elmondta volna, hogy vírushordozó, akkor még védekezés mellett sem létesített volna vele szexuális kapcsolatot.
 
- Az 1. számú tanú 1995. és 2002. között rendszeresen találkozott K.Zné-val, évente 5-7 alkalommal, egyenként két-három hétig, egy-egy látogatás során 6-8 alkalommal létesítve védekezés nélküli szexuális kapcsolatot vele. K.Zné neki a válását követően számolt be fertőzöttségéről, melyre hivatkozva már nem akart vele kapcsolatban maradni. K.Zné arról tájékoztatta őt, hogy volt férje fertőzte meg, de nem tudta pontosan megmondani, mikor. Azt követően, hogy K.Zné összeismerkedett a vádlottal, közöttük már nem volt szexuális kapcsolat. Csatolt egy 2012. május l-jén kelt, a tanú lakhelyén kiállított orvosi igazolást, amely szerint az április 30-án készített AIDS kombi teszt negatív eredménnyel zárult esetében.
 
- B.Z.Gy. tanú, a 2006. június 4-én kelt és 2012. szeptember 17. napjáig a saját kézírásával készültnek tudott, ugyanakkor a tanú nevét helytelenül tartalmazó nyilatkozat szerint 2004 májusában a lakással szemben lévő parkban a vádlott kezét tárva, fejét az égnek fordítva elüvöltötte magát, hogy ,,AIDS-es vagyok a kurva életbe, érted?”, majd berúgtak és hazamentek. Nyomozati vallomásában elmondta, hogy a nyilatkozatban foglaltakat maradéktalanul fenntartja, azt ő írta. A 2004. májusi kijelentése előtt a vádlott már többször, szűkszavúan fogalmazva említette, hogy HIV pozitív, legelőször 2003-ban, majd többször említette, hogy bosszút fog állni a nőkön és ott fog beléjük rúgni, ahol a legjobban fáj nekik, és legalább háromszor kijelentette, hogy szándékosan meg fog fertőzni nőket. Úgy vélte, hogy ez a vádlott ittasságának tudható be. Előbb tudott a vádlott fertőzöttségéről, minthogy az megismerkedett volna Ku.J.-vel. Nem gondolta, hogy utóbbi nincs tisztában a vádlott betegségével.
Az első bírósági eljárás során fentieken túl arról is beszámolt, hogy a vádlottal meglévő baráti viszonyát az változtatta meg, hogy K.Zné-t látta monoklival a szeme alatt, amit a vádlott okozott.
Ez utóbbi miatt költözött el a lakásból, és emiatt szakadt meg a kapcsolata a vádlottal. Ugyanezen vallomásában már úgy is nyilatkozott, hogy azért költözött el, mert egy jobb és olcsóbb lehetőséget talált. A parkbeli esettel kapcsolatban állította, hogy azon a vádlott elkeseredetten és dühösen ecsetelte fertőzöttségét, majd túlsiklottak ezen a témán, a későbbiekben erről nem esett szó. Mindezt nem vette komolyan, a vádlott feleségének és másnak sem szólt. Korábbi vallomásától eltérően úgy fogalmazott, hogy a vádlott csak egyszer tett olyan kijelentést, miszerint HIV pozitív, határozottan állította, hogy 2003-ban a vádlott még nem beszélt betegségéről. Nyomozati vallomásának elé tárását követően úgy vallott, hogy valószínűleg nem olvasta el azt figyelmesen, és azt így írta alá, de mindkét vallomása igaz, ugyanakkor tévedésből került jegyzőkönyvezésre, hogy a vádlott neki többször számolt be fertőzöttségéről. K.Zné feljelentésének elé tárását követően elmondta, nem igaz, hogy közölte volna K.Zné-vel, hogy a vádlott kijelentette, hogy mivel nőtől kapta a fertőzést, ezért minden jobb nővel megpróbál szexuális kapcsolatot létesíteni, hogy megbosszulhassa betegségét, ez csak így Összegződhetett K.Zné-ban. Úgy látta ugyanakkor, hogy K.Zné nem tudott férje fertőzöttségéről, és ismét úgy fogalmazott, hogy a vádlott szó szerint nem mondta, hogy meg fog fertőzni nőket, de a beszélgetésnek ez volt a konklúziója.
 
A második eljárásban tett nyilatkozata szerint a vádlott a parkban belekiabálta az éjszakába, hogy AIDS-es vagyok". Akkoriban általában haragudott a nőkre a vádlott. A vádlott tett ahhoz hasonló kijelentéseket, hogy bosszút áll, illetve tudatosan fog megfertőzni valakiket. Nyomozati vallomását csak részben tartotta fenn, azt nem erősítette meg, hogy a 2004. májusi esetet megelőzően háromszor mondta volna neki a vádlott, hogy fertőzött. A vádlott betegségéről korábban nem tudott, azt csak 2004-ben tudta meg. Így nem tartotta fenn, hogy a vádlott már a parkbeli esetet megelőzően tájékoztatta betegségéről, valamint, hogy azt hitte, hogy K.Zné is tudja a vádlott betegségét. A vádlottat régi barátnői keresték furcsa ügyekkel, a vádlott feszült volt, sok kapcsolata volt.
A harmadik bírósági eljárásra csak többszöri idézésre jelent meg. Itt elmondta, hogy K.Zné szólt neki a tárgyalásról, vele baráti viszonyban van, de szexuális kapcsolatuk nem volt. A parkbeli esettel kapcsolatban itt már úgy nyilatkozott, hogy a vádlott belekiabálta az éjszakába, hogy valakik ezt meg fogják bánni, de arra már nem emlékezett, kikre vonatkozott a vádlotti kijelentés, ugyanakkor ez - állítása szerint - a nők ellen szólt. Ekkor tudta meg, hogy a vádlott milyen betegségben szenved, korábban erre utaló célzást nem hallott tőle, ezt ekkor sem vette komolyan. A nyilatkozat megírását azért tartotta fontosnak, mert később derült ki, hogy valós a vádlott betegsége.
A parkbeli esetkor még nem találta fontosnak, hogy azt megemlítse K.Zné-nak, hiszen meseszerűnek tűnt a dolog. A HIV fertőzés kapcsán olyan ismeretekkel rendelkezik, mint egy átlagember. Először még úgy nyilatkozott, senki nem kérte, hogy ezt a nyilatkozatot megírja, csupán úgy gondolta, hogy lehet súlya ebben az ügyben, és tagadta, hogy a nyilatkozat megírására K.Zné kérte volna. Először ekkor vallotta, hogy a parkbeli esetnél T.I. is jelen volt, akiről korábban azért nem tett említést, mert nem akarta, hogy részese legyen az ügynek. Sem ő, sem T.I. nem kérdezte meg a vádlottat, hogy mire véljék kijelentését, és állította, hogy nem volt jellemző a vádlottra, hogy olyat mondott volna, melyről sejthető volt, hogy nem igaz. Állította azt is, hogy a vádlott nem mondta korábban neki, hogy bosszút fog állni a nőkön. Nyomozati vallomását nem tartotta fenn, így azt sem, hogy a vádlott betegségét több alkalommal említette volna. A nyomozati vallomását ,,ki lehet dobni”, a konkrét eseményekre már nem emlékszik, így nem tartja fenn korábbi vallomásait. A parkban a vádlott körülbelül azt mondta, amit a nyilatkozata is tartalmaz, vagyis, hogy meg fogják bármi a nők. Arra azonban nem tudott válaszolni, hogy a nyilatkozata miért nem tartalmazza azt, hogy 2004 májusában a vádlott ezt a kijelentést tette volna.
Többszöri kérdést követően elismerte, hogy Kovácsné „zsongta” a fülébe, mit kéne mondani a rendőrségen, így nyomozati vallomásának nagy részét K.Zné hatására tette. Nem tudott érthető választ adni arra, miért hallgatott K.Zné-ra, illetve, hogy miért haragudott a vádlottra és ha haragudott, az melyik időszakra vonatkozik, illetve ennek okát sem tudta megjelölni. Bizonytalanul nyilatkozott a tekintetben is, hogy a vádlott állította-e, hogy meg fog fertőzni nőket. Elismerte, hogy a nyilatkozat nem tőle származik, azt valószínűleg K.Zné írta, de az aláírást ő eszközölte. Úgy fogalmazott, hogy buta volt, hagyta, hogy K.Zné a felindult állapotával őt is megfertőzze. Abból a vádlotti kijelentésből, miszerint bosszút fog állni a nőkön, azt vonta le, hogy szándékosan meg fogja fertőzni őket. K.Zné e körülményekre adott nyilatkozatát követően úgy nyilatkozott, hogy valóban azért K.Zné írta a szöveget, mert neki olvashatatlan az írása. Később úgy fogalmazott, kijelenthető, hogy amit K.Zné mondott, azt szó nélkül végrehajtotta.
 
- A korábban ki nem hallgatott, de a B.Z. közreműködésével készült nyilatkozatból megállapíthatóan a helyszínen lévő, B.Z. és a vádlott által beazonosított T.I. tanú a vádlott parkban tett kijelentéséről elmondta, hogy azt egy ittas ember önsajnáltatásának gondolva nem vette komolyan, annak ellenére, hogy tudta, hogy ez egy halálos betegség. Ezt megelőzően a vádlott semmilyen formában nem tett utalást betegségére. Cáfolta, hogy a vádlott belekiabálta volna az éjszakába, hogy AIDS-és, mert nem kiabált, és nem volt éj szaka. Nem közölte a vádlott azt sem velük, hogy szándékosan meg akarna fertőzni nőket, illetve, hogy bosszút fog állni nőkön úgy, hogy megfertőzi őket. Állításait B.Z.-vel való szembesítésén is fenntartotta.
 
- K.G. tanú – K.Zné korábbi férje – arról számolt be, hogy volt felesége és az 1. számú tanú között szerelmi viszony volt, 2004-ben – K.Zné vádlottól történő válása előtt tudta meg, hogy volt felesége fertőzött. Nem tudott arról, hogy a vádlott és volt felesége védekeztek-e, ugyanakkor állította, hogy a vádlott előtt szexuális értelemben ő volt utoljára együtt volt feleségével, de közöttük már nem volt szexuális viszony, amikor a vádlott volt feleségével élt. Csatolta a 2012. június 27-ei igazolást, amely szerint HIV szűrése negatív eredménnyel zárult. Cáfolta, hogy felesége akár Németországban, akár máshol pénzt kapott volt szexuális szolgáltatásokért, feleségével nem védekeztek a gyermekek születése után sem.
 
- Dr.V.V.A. tanú, aki a 2000. július 5-én kiállított, a vádlott által elismerten aláírt, a nyomozati iratok 479. oldalán található okiratot kiállítóként aláírta, elmondta, hogy a vádlottal a HIV szűrés eredményét személyesen közölte, a szükséges tájékoztatást megadta, melynek elhangzásáról a vádlott igazolást írt alá. A beteg bőrét, nyakát, immunológiai státuszát megvizsgálták, Vérmintát is vettek. A pácienseket hétköznapi kifejezésekkel tájékoztatják, hogy mindenfajta szexuális kapcsolat során használjanak óvszert és felhívják a figyelmüket a fertőzés klinikai tüneteire is, lehetőséget adva, hogy aznap vagy másnap visszatérjen, hogy legyen ideje feldolgozni a történteket.
 
- Dr.Ú.E. a Nemzeti AIDS Bizottság titkáraként vallotta, hogy K.Zné többször kereste meg őt 2005. vagy 2006-ban azzal, hogy férjétől fertőződött meg úgy, hogy férje már kapcsolatuk kezdetekor is tudta, hogy egy másik fertőzött hölgytől elkapta a vírust. Általánosságban elmondta, hogy csak a fertőzés nagyon korai stádiumában lehetséges megállapítani, hogy ki, mikor és kitől fertőződött meg, feltéve, ha a beteg valamennyi korábbi partnere ismert. Gyógyszeres kezelés nélkül is lecsökkenhet a vírusszám, amely ha egy bizonyos határszám alatt marad, a páciens nem fertőz. Bemutatott egy angol nyelvű kiadványt, amelyben egy táblázat az egyes szexuális kapcsolat típusoknál megállapítható fertőződés kockázatát rögzíti.
 
- Dr.Sz.J. tanú a vádlott és B.G. kezelőorvosa elmondta, hogy a vádlottat 2007 decemberétől kezeli, de gyógyszeres kezelésben nem részesíti, mert tünetmentes fertőzésnek megfelelő immunológiai állapotot és alacsony vírusmennyiséget rögzítettek, vagyis szervezetében nem mutatható ki a fertőzés, azonban a vírus a szervezetben van, így nem tekinthető gyógyultnak. A vádlott 2007 decembere óta nem került olyan állapotba, hogy ki lehessen róla jelenteni, hogy nem fertőz. Az AIDS nem halálos, de gyógyíthatatlan betegség, a HIV fertőzöttek várható élettartama ma már csak 1 évvel rövidebb egy átlagos emberéhez képest. A fertőzés természetes lefolyása egy súlyos egészségkárosodással járó folyamat, melynek vége az AIDS betegség, amely egy súlyos, életveszélyes szövődményekkel járó, nem egy esetben halált okozó, azonban kellő időben felismerve jól kezelhető krónikus megbetegedés. A vádlott 2012 júliusában volt utoljára kontrollon, azonban 3 havonta kellene ellenőrzésre járnia, és már gyógyszert is kellene szednie.
 
- Dr.B.Zs. igazságügyi szakértő nyilatkozatai, illetve szakvéleménye összefoglalásaként megállapítható, hogy anélkül, hogy a vizsgált személy valamennyi kapcsolatát röviddel a fertőzés megtörténte után meg ne vizsgálnák, nem lehet 100%-os bizonyossággal megállapítani, hogy kitől kapta a fertőzést.
- Cs.A. tanú nyomozati vallomása szerint 2005. nyarán a vádlott elmondta betegségét és, hogy úgy tudj a, ő fertőzte meg feleségét. Az információt nem akarta elhinni, de azt is gondolta, hogy K. biztosan nem viccel. Később személyesen mondták el Ko.J.-nak, hogy mit tudott meg a vádlottól. Kné ekkor teljesen ledöbbent, úgy tűnt, számára váratlan volt a hír. Később a vádlott – volt feleségén keresztül – telefonon már tagadta, hogy fertőzött lenne, vagy hogy bármi ilyesmit mondott volna. Nem tudott arról, hogy akár a vádlott, akár felesége prostituált lett volna és tagadta, hogy akár neki, akár élettársának intim kapcsolata lett volna a vádlottal, vagy feleségével.
A vádlottal történt szembesítésénél nem vitatta, hogy a vádlott beszélt neki Ku.J. előéletéről, illetve arról, hogy többször elszakadt az óvszer. Emlékei szerint a vádlott úgy fogalmazott, miszerint valószínű, hogy ő fertőzte meg a feleségét, a direkt szót nem használta, de számára határozottnak tűnt a kijelentés.
Az első tárgyalási vallomása a fentieken túl tartalmazza azt is, hogy K. 2005-ben már tudta, hogy felesége HIV pozitív, arra azonban nem tudott válaszolni, hogy saját pozitivitását Ku.J. is tudta volna. A Kné-val való beszélgetést követően körülbelül egy héttel Kovácsné felhívta élettársát azzal, hogy a vádlott féltékenységből mondta azt, hogy beteg, arra azonban szintén nem tudott válaszolni, hogy ez a vádlott vagy Ku.J. HIV pozitivitására vonatkozott. Itt már beszámolt arról is, miszerint a 2005. szeptemberi találkozást követően fél év múlva Ku.J. jelentkezett elmondva, hogy kiderült, hogy a vádlott és ő is fertőzött. Nem emlékezett, hogy a vádlott elmondta volna, hogy felesége házasságukat megelőzően mivel foglalkozott, és arra sem, hogy a vádlott említette volna, hogy a feleségével való viszonyában óvszert használtak. Ugyanakkor hozzátette, hogy mivel sokat ittak, elképzelhetőnek tartja, hogy e két utóbbi információt a vádlott mégis közölte vele. Ugyanitt az élettársa, Ké.J vallomásával kapcsolatban nyilatkozott úgy, hogy a vádlott azt sem állította, hogy azért fertőzte meg feleségét, hogy magához kösse.
A második eljárás során fenntartotta addigi nyilatkozatait, de már utalt arra, hogy köztük és a vádlott, valamint volt felesége között esetleg szexuális kapcsolat jött volna létre, melynek kapcsán kifejtette, hogy elképzelhető, hogy a vádlott azért tájékoztatta őt fertőzöttségéről, hogy ne jöjjön létre kapcsolat. A vádlottól az a kifejezés hangzott el, hogy "lehet, hogy megfertőztem".
A harmadik eljárásban kétszer került meghallgatásra, részben K.I. jelenlétében. E nyilatkozata szerint 2004-ben ismerte meg egy időben a vádlottat és feleségét, majd egy évre rá említette a vádlott neki, hogy HIV pozitív, melyet ő komolyan vett, ezért élettársa felhívta Kné-t ezzel. 2005-ben találkoztak Kné-val, aki tagadta, hogy a vádlott HIV fertőzött lett volna. Valamennyi korábbi vallomását fenntartva arról számolt be, hogy az egyik kihallgatása során rákérdezett Kné-nál, hogy miért volt 2005-ben annyira ideges, ha már korábban tudott férje fertőzöttségéről, mire Kné azt válaszolta, hogy azért lett ideges, amiért férje ezt közölte velük.
Nem tudott arra válaszolni, hogy 2005. szeptemberében miért döbbent meg Ku.J. férje fertőzöttsége hírén, amennyiben 2005. nyarán már tudta mindezt. Többszöri kérdésre is úgy válaszolt, hogy a vádlott határozottan nyilatkozta, hogy ő fertőzte meg a feleségét, de az nem hangzott el, hogy direkt vagy véletlenül. K.I. meghallgatásakor határozottan tagadta, hogy azt mondta volna, hogy a vádlott arról tájékoztatta őt, hogy szándékosan fertőzte meg feleségét.
 
- K.I. (Cs.A. élettársa) tanú első meghallgatása szerint élettársától hallotta, hogy a vádlott azt mondta neki, megfertőzte feleségét, hogy magához kösse. Ko.J.-nak személyesen mondták el a hallottakat, úgy tűnt, azt akkor hallotta először. Elképzelhetőnek tartotta, hogy Kné nem a fertőzöttség hírére döbbent meg, hanem attól, hogy ők ezt tudják, hiszen később kiderült számukra, hogy ekkor Kné már kezelés alatt állt. Nem vitatta, hogy az élettársa által elmondottakat úgy értelmezte, miszerint a vádlott azért fertőzte meg feleségét, hogy magához kösse.
A harmadik eljárásban már nem tudta megmondani, mióta ismeri a vádlottat és a sértettet, a sörözőbeli esetről sem tudott nyilatkozni, és azt is csak elképzelhetőnek tartotta, hogy volt négyes szexuális kapcsolatról szó. Állította, hogy a vádlott azt mondta Cs.A.-nak, hogy szándékosan fertőzte meg feleségét. Élettársával való szembesítését követően már elképzelhetőnek tartotta, hogy az események úgy zajlottak, ahogy azt Cs.A. elmondta, vagyis szándékos fertőzésről a vádlott nem számolt be. Mindezt azzal világította meg, hogy arra sem emlékszik, hogy tegnapelőtt mi történt. Kné nem tagadta mindazt, amit ők közöltek a vádlott fertőzöttségéről. Korábbi vallomásának ismertetését követően, azt fenntartva nyilatkozta, nem tudja, kitől hallotta, hogy a vádlott szándékosan fertőzte meg a feleségét, ezt magától nem találja ki, de azt sem tudja határozottan kijelenteni, hogy ezen információja Cs.A.-tól származik, és erről senki mással nem beszélt, így később ,,kizárásos alapon" úgy gondolta, hogy Kné-tól tudja. Elképzelhetőnek tartotta a később történtek ismeretében – vagyis, hogy Kné felhívta azzal, hogy megtudta, ő is fertőzött – hogy Kné az első beszélgetés során attól döbbent meg, hogy ők is megtudták a vádlott betegségét.
 
- A bíróság okirati bizonyítékként értékelte a nyomozati iratok 35. oldalán kivonatolt K.Zné által B.J.-nek küldött SMS üzeneteket, valamint a 37. oldaltól a 43. oldalig található K.Zné által írt feljegyzéseket. Mindezekből lényegében az a következtetés vonható le, hogy a vádlott felségével és B.J.-vel párhuzamosan élt nemi életet. K.Zné ezen szövegekben többször utal arra, hogy a vádlottal védekezés nélkül volt együtt.
 
- A K.Z-re vonatkozó orvosi iratok szerint a vádlott 2001. március 29-én, illetve 2002. május 28-án sem jelentkezett orvosi ellenőrzésre, ezt megelőzően a 2000. november 13-ai bejegyzés szerint egy magát a vádlott testvérének kiadó nő megkérdezte, hogy lehet-e hamisítani a leletet, és ingerülten felszólította a feljegyzést készítőt, hogy mondja meg, hogy K.Z. HIV fertőzött-e. Az iratok szerint a vádlott 2000. július 20-a óta többszöri hivatalos felhívás ellenére sem tesz eleget jelentkezési kötelezettségének, 2002. június 4-én a vádlottat részben ezért az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat megfigyelés alá helyezte.
 
A K.Zné-ra vonatkozó orvosi iratok szerint (nyomozati iratok 305-349. oldalig) HIV1 ellenanyag vizsgálatának eredménye 2004. november 29-én pozitív eredménnyel zárult, 2004. decemberében HIV antitest hordozóként vették nyilvántartásba, ezen igazolásról Kovácsné is átvett egy példányt. A HIV fertőzött személyről szóló bejelentőlap szerint a fertőződés módja tisztázott.
Az orvosi feljegyzések szerint a 2004. december 9-ei megjelenésekor rögzítésre került, hogy férje nem akar bejönni, másokat is megfertőz.
Ugyanakkor a harmadik eljárásban beszerzett orvosi iratok szerint a Gyógyír XI. Újbudai Egészségügyi Szolgáltatónál K.Zné méhen kívüli terhesség miatt az adott időszakban nem került ellátásra.
 
- A nyomozati iratok 61. oldalától 103. oldaláig lefűzött, K.Zné által rögzített beszélgetés írásos anyagából az alábbiak állapíthatók meg:
A beszélgetés K.Zné kezdeményezésére történt, a párbeszéd elején a vádlott az előttük álló ,,pocsék dologról" beszél, illetve kérdést intéz a sértetthez, miszerint beleírta-e a vallomásába, hogy tudott a fertőzöttségéről. A vádlott megkérdezte a sértettet, hogy kinek a telefonszámát adta meg a vallomásában, majd mindketten a saját álláspontjukat ismételgetik azzal kapcsolatban, hogy a vádlott mikor szólt a betegségéről. A vádlott hivatkozik a sértettnek arra is, hogy 2002-ben elmondta a fertőzöttségét, ezt követően óvszert használtak, ami elszakadt, és elhangzik az a mondat is ezzel kapcsolatban, hogy ,,és te is ezt fogod mondani”. A vádlott utal arra is, hogy senki nem tudja bebizonyítani, hogy ő nem szólt a sértettnek. A beszélgetés 7. oldalán a vádlott felajánlja egyezségként, hogy amennyiben mindketten azt vallják a rendőrségen, hogy a fertőzöttség tudatában éltek védekezés nélküli nemi életet, mert a sértett annyira szerelmes volt belé, hogy képes lenne meghalni érte, akkor bár nem költözik vissza a sértetthez, de ,,valamilyen szinten” visszakapja őt. Ezt a sértett egyértelműen visszautasítja azzal, hogy szereti a vádlottat, de nem akar meghalni érte. A beszélgetés 12. oldalán a vádlott felteszi a kérdést a sértettnek, hogy hajlandó-e vele együttműködni, majd megbeszélik, hogy a rendőrségen külön-külön változtatnak a vallomásukon, ugyanakkor a vádlott még ekkor is kérdezi a sértettet vallomásának tartalmáról, amelyet az ismertet is. A vádlott megpróbálja rávenni a sértettet, hogy vallomásában mondja azt, hogy egy évig óvszert használtak, ami aztán elszakad, és utal arra, hogy amikor minderre rákérdeznek majd a sértettnél, akkor mondja azt, hogy ezt azért nem mondta addig, mert elfelejtette. Elmondja a vádlott azt is, hogy az ő vallomása az lesz, hogy az óvszerszakadás után közösen megegyeztek, hogy óvszer nélkül fognak szeretkezni. A vádlott úgy fogalmaz, hogy a sértett azt fogja mondani, hogy ,,igen, és az óvszerszakadás után a Z. már szólt nekem, csak azt hittem, hogy én is megtarthatom ezt az embert”. Mindezt a sértett elutasítja azzal, hogy mindezt nem gondolta így. Ezt követi a vádlott azon ajánlata, ha a vallomásaikat így egyeztetve adják elő, akkor elköltözik Bata Judittól. A vádlott elmondja, hogy nem tud óvszerrel szeretkezni, azt nem tartja szexnek. A sértett azon kérdésére, hogy tudja-e a vádlott, mit tett vele azzal, hogy nem szólt neki és megfertőzte, a vádlott annyit válaszol, hogy „Tudom”. A vádlott a beszélgetés során elmondja, hogy szexuális kapcsolat létesítése előtt – ha az óvszerrel történik – nem feltétlenül kell elmondania a fertőzöttségét, ez nem kötelessége. A vádlott utal arra is, hogy rosszul érzi magát a történtek miatt, és a helyzetből csak úgy tudna kijönni, ha a sértett az általa elmondott vallomásmódosítás útján partnere lenne ebben.
 
- Okirati bizonyíték a B.G. részére 2006. június 1. napján kiállított igazolás, amely szerint HIV fertőzött, ezért folyamatos orvosi ellenőrzés alatt áll. Ezen igazolás egy példányát a kiállítás napján B.G. átvette. Állapotáról és az ezzel kapcsolatos tennivalókról felvilágosították.
 
- Az igazságügyi orvosszakértői vélemény (dr.B.I.) szerint önmagában a HIV fertőződés is súlyos egészségromlásként értékelhető.
 
- A Budai Központi Kerületi Bíróság 17.P.XI.31.130/2004/2. jegyzőkönyvéből megállapítható, hogy a vádlott és K.J. házasságát a 2005. január 13-án jogerős ítélettel felbontották.
 
- A vádlott Ku.J.-nak írt levelében utal egy információra, amelyet – megfogalmazása szerint – már korábban el kellett volna mondania a sértettnek, és amelyről a harmadik eljárás során úgy nyilatkozott, hogy azt ő írta, de arra nem tudott már válaszolni, hogy mikor, milyen célból.
 
- Okirati bizonyíték az 5 .B.XI.1299/2007. eljárásban 14. sorszám alatt csatolt adásvételi szerződés, amely Ko.J. és a L. Kft. között jött létre a vádlott, mint tanú aláírásával a sértettről készült fotók 15.000 forint ellenértékben történő felhasználásáról.
 
A bíróság a tényállásokat a vádlott ténybeli beismerő vallomásain túl K.Zné, H.G.A. (B.G.), W.A., Cs.K., Cs.A., T.I., S.K., B.Kné (B.J.), K.G., az 1. számú tanú, dr.V.V.A., dr.Ú.E., dr.Sz.J. vallomásai, dr.B.Z., és dr.B.I. szakvéleményei, illetve tárgyalási nyilatkozatai, a vádlottra és a sértettekre, valamint a K.G.-ra és az 1. számú tanúra vonatkozó orvosi iratok, és az egyéb okirati bizonyíték alapján állapította meg.
 
Mivel a bíróság a tényállásokat lényegében a sértettek és a vádlottal szexuális kapcsolatban volt személyek vallomásai alapján állapította meg, vizsgálni kellett ezen tanúk szavahihetőségét, előadásaik hitelességét.
 
- K.Zné vallomásai kétségtelenül sok kérdésben ellentmondásosak voltak, melyeket csak részben tudott elfogadható indokokkal feloldani. Nem hagyható figyelmen kívül vallomásai vizsgálatakor az sem, hogy ő volt az, aki B.G. sértettet és B.Kné-t is tájékoztatta arról, hogy a vádlott őket is megfertőzhette. Saját álláspontjának erőteljes képviselete, az eljárás elindítójaként saját szerepének felnagyítása, érzelmi túlfűtöttsége nem csak a nyomozás során, hanem a tárgyalásokon közvetlenül is megfigyelhető volt, arról több tanú is negatív éllel számolt be. Mindezek érdemi nyilatkozatainak tartalmára, elfogadhatóságára is kihatottak. Utalni kell e körben a B.Z. nevében és helyette írt levélre, illetve az alá nem támasztott méhen kívüli terhességére. Az sem vitatható, hogy a vádlott és a sértett között még az eljárás megindulása után is szoros – a sértett felől bizonyosan érzelmi alapon is álló – kapcsolat volt, hiszen még az első bírósági eljárás ideje alatt is intim kapcsolatot tartottak fenn. Ezzel összefüggésben nem zárható ki, hogy a sértettet – különösen a feljelentése megtétele előtt – féltékenység is vezethette, majd többször és egyértelműen számot adott arról (még a harmadik eljárás során is), hogy a terheltet a történtek ellenére szereti. Kétségtelen az is, hogy az első bírósági eljárás ideje alatt egy könyv is megjelent az ügyről Kné közreműködésével, azonban a vádlott előszavával, így az esetleges, a vádlotti oldalról többször hivatkozott, de nem bizonyított, a kizárólag a sértett oldalán jelentkező anyagi motiváció is kizárható.
Ezek azonban a sértett szavahihetőségét nem kérdőjelezik meg a más bizonyítékokkal is alátámasztott, az ügy leglényegesebb körülményeire vonatkozó adatok kapcsán, amelyeket a sértett az eljárás megindítása óta következetesen adott elő, vagyis, hogy nem dolgozott prostituáltként, a fertőzést a vádlottól kapta el óvszerhasználat nélküli szexuális kapcsolat során, betegségéről K.Z. nem tájékoztatta őt.
 
- B.G. esetében a bíróság nem látott olyan körülményt, amely vallomása elvetését, szavahihetősége megkérdőjelezését eredményezhette volna, érzelmi, anyagi, de más ok sem merült fel e körben. Nem volt tapasztalható nála sem a vádlottal szembeni, sem melletti érzelmi elkötelezettség. Bizonytalanság nem volt tapasztalható nyilatkozatai során, a harmadik eljárásban az írásbeli beadványai, illetve a tárgyaláson tapasztaltak alapján az állapítható meg, hogy az eljárás igen megviselte, tárgyilagosan és következetesen cáfolta a vádlotti állításokat.
 
- S.K. nyilatkozataiban lényeges ellentmondások találhatóak, azonban ezek – legalábbis a harmadik eljárásban – megnyugtatóan feloldásra kerültek.
Megfelelően megokolta, hogy első vallomása miért tartalmazza azt a később általa is megcáfolt adatot, miszerint a vádlottal nem volt intim kapcsolatban. A bíróság érthetőnek találta, hogy először nem kívánt a betegségéről számot adni, de erről és a vádlottal való szexuális kapcsolatáról már a Kné-val történt nyomozati szembesítésén beszámolt, majd következetesen adta elő, hogy csak fertőzöttségük nyilvánvalóvá válása után használtak óvszert (amely egyes vallomásai szerint elszakadt), amely K.Z. azon állítását cáfolja, hogy partnereivel minden esetben e védekezései forma mellett létesített kapcsolatot.
E tanúnál is érzékelhető volt, hogy a számára rendkívül terhes eljárás során a Kné „előéletéről” a vádlottól szerzett, konkrétumok nélküli információkat elfogadta, ezzel is védeni próbálva volt élettársát. Ezt igazolja, hogy bár maga nyilatkozta korábban, hogy a vádlottat ő fertőzte meg, mégis a sértett korábbi életére utalva elképzelhetőnek tartotta, hogy a fertőzés átadása fordítva történt, illetve, hogy harmadik bírósági meghallgatásakor már tagadta, hogy Kné-val személyesen beszélt volna a vádlott betegségéről.
Előadásaiból összefoglalóan az állapítható meg, hogy a vádlottal huzamosabb ideig védekezés nélkül élt nemi életet, Kné állítólagos prostituált múltjáról ő is csak a vádlottól tudott homályosnak nevezhető információkat, a sértettel 2003-ban nem beszélgetett a terhelt fertőzöttségéről.
 
- K.Z. vallomásai között az ügy eldöntése szempontjából lényeges körülmények kapcsán tapasztalhatóak eltérések, melyekre nem adott magyarázatot. Mindhárom eljárásban eltérően nyilatkozott a sértettekkel, illetve részben a B.J.-vel való szexuális kapcsolata során alkalmazott védekezési módszerekről. Ugyanakkor a bíróság szerint a vádlott a második és a harmadik eljárásban lényegében ténybeli beismerő vallomást tett mindkét sértett kapcsán.
 
Az első eljárás során határozottan állította, hogy mindkét sértettel, és az akkori élettársával is mindig védekezés mellett élt nemi életet, majd a másodikban azt adta elő, hogy a sértettek esetében a kapcsolatuk legelején történt óvszerszakadást követően már védekezés nélkül. A harmadik eljárásban ezt már úgy módosította, hogy az óvszerrel történő védekezés, és az óvszerszakadás után tájékoztatta partnereit a betegségéről, majd ezt követően már a sértettek beleegyezésével, óvszer használata nélkül közösültek.
 
A vádlott vallomásának, mely szerint 2000. novemberében tudta meg fertőzöttségét, ellentmond a 2000. július 5-ei igazolás, amelynek egy példányát a vádlott – aláírásával igazolva – átvett. Ez tartalmazza azokat az adatokat is, melyek szerint a vádlottat a betegséggel való együttélés szabályai kapcsán felvilágosításban részesítették, amelyet dr. V.A. is alátámasztott. A vádlott nevére kiállított okirat ugyanakkor tartalmilag mindenben megegyezik azzal az igazolással, melyet később, 2006-ban B.G. is kapott.
 
Ezekből tehát az a következtetés vonható le, hogy 2000. július 5. óta a vádlott tisztában volt fertőzöttségének tényével, - az azzal kapcsolatos orvosi felvilágosítást beleértve - az életvezetésére vonatkozó tanácsokat megkapta, így pontosabb tisztában volt azzal is, hogy a fertőzés milyen módon juthat át másik személy szervezetébe. A pontos, mindenre kiterjedő orvosi tájékoztatás megtörténtét nem csak a vádlottat személyesen felvilágosító dr. Várkonyi tanú vallomása és az okirat igazolja a vádlotti tagadással szemben, hanem Balogh Gabriella is, aki szintén a tájékoztatás megtörténtéről számolt be.
 
- Nem fogadta el a bíróság azt sem, hogy a húszas évei elején járó vádlott nem volt tisztában azzal, hogyan kell használni az óvszert. Ez a – sértettek kapcsán előterjesztett – védekezés már önmagában is valószínűtlen, de cáfolja az is, hogy egyes nyilatkozatai szerint már S.K.-val, illetve korábbi partnerei esetében is választotta a védekezés ezen formáját, így a tényállásbeli időszakban már nyilvánvalóan ismerte használatát is.
 
- K.Z. előadásából, dr.Sz.J. vallomásából és a vádlott felkutatására tett sikertelen orvosi és közegészségügyi hatósági intézkedéseket dokumentáló iratokból az a következtetés vonható le, hogy a vádlott – fertőzöttségének megismerését követően – úgy élte életét, mintha e betegséget nem diagnosztizálták volna nála. Az eljárás során több adat merült fel azzal kapcsolatban is, hogy a vádlott annak ellenére, hogy ez orvosilag indokolt lenne, nem járt/jár kezelésekre, gyógyszert nem szed. Az ezzel kapcsolatos vádlotti hivatkozásokat (kifogásokat) a bíróság dr.Sz.J. vallomásait figyelembe véve vetette el. Ugyancsak nem fogadható el e körben az sem, hogy azért nem vett részt huzamosabb ideig az egyébként félévenként szükséges vizsgálatokkal járó kezelésen, mert állítása szerint így nem tudott volna kapcsolatba kerülni egyetlen nővel sem.
 
- Az óvszerszakadással, illetve az azt követő sértetti belegyezéssel, védekezés nélküli szexuális kapcsolatra tett vádlotti előadásokat sem fogadta el a bíróság a tanúvallomások tükrében.
A vádlott ugyanis mindkét sértett esetében arra hivatkozott, hogy többször is megtörtént az óvszerszakadás a sértettekkel való kapcsolatának kezdetén, amit a harmadik eljárásban úgy egészített ki, hogy ezután mindkét sértettnek elmondta fertőzöttségét, és ezt követően – mindkét sértettel – gyakran mellőzték az óvszerhasználatot közös megegyezéssel. A sértettek mindezt következetesen tagadták, óvszerhasználatról nem számoltak be, mint ahogy azt a vádlotti állítást sem támasztották alá, hogy kapcsolatuk ideje alatt közölte velük fertőzöttségét.
 
- Az óvszerszakadás tényleges megtörténtét kizárólag Cs.K. esetében fogadta el a bíróság a tanú – vádlotti állítást igazoló – nyilatkozata alapján. Szükséges kiemelni, hogy a vádlott e partnerének sem kapcsolatuk elején, az első aktus előtt, hanem a kondomszakadást követő napon, egy ténylegesen meg nem történt vérvizsgálat eredményére valótlanul hivatkozva mondta el betegségét. A vádlott e – harmadik bírósági eljárás során tanúsított – magatartásából is arra lehet következtetni, hogy partnereivel úgy létesített kapcsolatot, hogy annak kezdetén nem tájékoztatta őket fertőzöttségéről. Itt az a terhelti mentalitás rajzolódik ki, hogy az óvszer által nyújtott – az általa hivatkozott gyakori óvszerszakadás miatt esetében relatív – biztonságban bízva dönt úgy, hogy nem tájékoztatja előre partnerét.
 
- Vizsgálta a bíróság a vádlott fenti védekezésének azon részét is, miszerint a sértettek az óvszerszakadást követő, fertőzöttségére utaló közlését hitetlenkedve, illetve – egyes nyilatkozatai szerint – reakció nélkül fogadták.
 
A bíróság e körben figyelembe vette, hogy a 2000-es évek elején-közepén egy átlagosan informált ember milyen ismeretekkel rendelkezett, rendelkezhetett a HIV-fertőzésről és az AIDS betegségről. Közismert tényként már az 1990-es évek elején ismert volt e betegség, számtalan formában, így például televíziós reklámok útján is felhívták a társadalom figyelmét a HIV-fertőzés, illetve az annak talaján – sok esetben – kialakuló, halálos következménnyel járó AIDS betegség tüneteire, a megelőzés eszközeire. Ezek az információk tehát közismertek voltak a magyar társadalom előtt is, különösen a 2000-es évek elején, amikorra már több külföldi és hazai közéleti személyiségről derült ki, hogy e betegségben szenvedett, illetve e betegségben hunyt el.
 
Mindezekből arra a megalapozott következtetésre kell jutni, hogy az elkövetéssel érintett időszakban egy átlagember is megfelelő tájékozottsággal rendelkezett e körben. Nyilvánvaló ez a vádlott esetében a fentieken túl az okiratok és dr.V. tanú elmondása alapján, de a bíróság szerint a sértettek, illetve a terhelttel szexuális kapcsolatba lépő más tanúk vonatkozásában is. Mindkét sértett – vallomásuk szerint – ismerte e betegséget, tudta, hogy akár halálos eredménnyel is járhat, B.G. egészségügyi végzettséggel is rendelkezik, vagyis az átlagosnál több információval is bírt.
 
A sértettek vádlott által előadott viselkedését cáfolja mindezeken túl az is, hogy a sértettek, B.J., W.A. és Cs.K. is a vádlott fertőzöttségéről való tudomásszerzést követően haladéktalanul elvégeztették a szűrést. Így tett az a B.J. is, akivel a vádlott bizonyíthatóan valóban óvszerhasználat mellett közösült.
 
A vádlotti állítást cáfolja továbbá, hogy a vele szexuális kapcsolatban volt nők mindegyike úgy vallott, hogy a fertőzés ismeretében még óvszerhasználat mellett sem lépett volna kapcsolatba a terhelttel. Végül itt is utalni kell arra, miszerint nehezen valószínűsíthető, hogy a vádlottal érzelmi, bizalmi kapcsolatban lévő sértettek reakció nélkül, vagy akárcsak hitetlenkedve fogadták volna az élettársuk, férjük – kizárólag az óvszerszakadást követő, ezzel indokolt – bejelentését arról, hogy bár korábban nem szólt erről, de HIV-fertőzött.
Ebből következően a bíróság elfogadta K.Zné azon vallomását, hogy a vádlott konkrétumokat nélkülöző, fertőzésre tett megjegyzését egyéb, nemi betegségre vonatkoztatta, melynek esetleges jeleit ügyelte is férjén.
 
- Fenti védekezésének elfogadása esetén ugyanakkor felmerülne, hogy megtett-e mindent a fertőzés továbbadásának megelőzésére, megakadályozására. Nem merült fel adat arra, és ilyenre a terhelt sem hivatkozott, miszerint a hitetlenkedő sértetteket megpróbálta volna meggyőzni közlésének valóságáról. Nem fogadható el, hogy azért nem igazolta állítását okiratokkal, mert az orvosi iratok korábbi – egyébként nevelőanyja – lakásában maradtak. A vádlott még csak nem is utalt arra, hogy a törökbálinti lakásba nem tudott volna bejutni, ugyanakkor a közlés fontossága a bíróság szerint azt is minimálisan elvárhatóvá tette, hogy a hitetlenkedő sértettek meggyőzése céljából akár az egészségügyi intézményektől beszerezze azokat. Semmilyen adat nem utal végül arra sem, hogy a terhelt a vallomása szerinti óvszerszakadás és közlés után továbbra is ragaszkodott volna a kondomhasználathoz.
 
- Az óvszerhasználat mellőzését és a tájékoztatás elmaradását támasztja alá K.Zné sértett esetében a felvett beszélgetésen elhangzottak is. Kétségtelen, hogy a beszélgetést a sértett „provokálta”, mint ahogy az is, hogy azt a terhelt irányította a vádbeli cselekményre, és ő volt az, aki volt feleségét arra igyekezett rávenni, hogy vallomását az övével egyeztetve úgy módosítsa, hogy az rá kedvező legyen. Itt hangzik el több olyan vádlotti kijelentés is, amely azt támasztja alá, hogy Kné-val nem használt óvszert, de szeretné, ha a sértett azt vallaná a rendőrségen, hogy 2002-ben mondta el a betegségét, ami után védekeztek, de az óvszer egyszer elszakadt. A korábban részletesen ismertetett beszélgetés alapján állapítható meg, hogy a vádlott a sértettet feljelentésének, illetve nyomozati vallomásának megismerését követően vallomása megváltoztatására akarta rábírni, többek között azzal, hogy amennyiben kérésének eleget tesz, folytatja vele a szexuális kapcsolatot, bár vissza nem költözik hozzá.
 
- Az óvszerhasználat mellőzését támasztja alá a sértetti vallomásokon túl, hogy a felvett beszélgetésen és a tárgyaláson is említette a vádlott, hogy a védekezés ezen formáját kifejezetten nem kedveli.
 
- Az óvszerhasználat mellőzését és a tájékoztatás meg nem történtét igazolja W.A. is vallomásában, melyet a bíróság a kondomhasználatra vonatkozó vádlotti állítással szemben a rendelkezésre álló más bizonyítékok által is alátámasztottan fogadott el.
 
- A vádlott tájékoztatásra vonatkozó előadását hitelteleníti, hogy a nem vitatottan feleségének írt levélben elismeri, miszerint ,,tudatosan jött össze” vele, mert tudta, hogy ,,nem sok van hátra az életéből”, és amelyben kifejti, hogy erről beszélnie kellett volna feleségének. A levél keletkezésének időpontjára és a szöveg céljára a vádlott nem emlékezett, érdemi észrevételt ezzel kapcsolatban nem tett. Ugyanakkor a szöveg egészének vizsgálata alapján csak az a következtetés vonható le, hogy a terhelt e levélben a betegségéről ír, illetve annak felesége előtt való elhallgatására utal.
 
- A vádlotti tájékoztatás elmaradását igazolja, hogy a sértettek csak évekkel a K.Z.-val való megismerkedésüket követően, vagyis jóval az első együttlét után vizsgáltatták meg magukat.
 
- K.Z. tájékoztatás körében tett védekezését cáfolja továbbá, hogy B.Kné-val sem közölte fertőzöttségének tényét, holott vele bizonyíthatóan óvszerhasználat mellett élt nemi életet. Ez a tény is a sértettek vallomásait támasztja alá.
 
Mindezen vádlotti hivatkozásokat a fentiek szerint elvetve, a következetes sértetti vallomások és az azt alátámasztó egyéb nyilatkozatok alapján a bíróság azt állapította meg, hogy a vádlott anélkül, hogy a sértetteket tájékoztatta volna fertőzöttségéről, óvszerhasználat nélkül élt velük nemi életet.
 
- Kiemelten foglalkozott a bíróság azzal is, miszerint kizárható-e, hogy a sértettek nem a vádlottól fertőződtek meg. A szakvélemények és a különleges szakértelemmel rendelkező tanúk vallomásaiból egyértelmű, hogy valamennyi kapcsolatának a fertőzés megtörténte után röviddel való vizsgálata nélkül teljes bizonyossággal nem állapítható meg, hogy a sértett kitől fertőződött meg. Ezzel kapcsolatban a vádlott a korábban részletesen ismertetett adatokkal valójában következetesen arra hivatkozott, hogy mindkét sértett prostituáltként dolgozott, ugyanakkor ezek a felvetések mind csak a sejtetés kategóriájában maradtak, a vádlotti oldal – bár a bizonyítási teher kétségtelenül a vádhatóságot terheli – megvizsgálható konkrétumokra nem hivatkozott.
 
K.Zné kapcsán volt férje és az 1. számú tanú is cáfolta a vádlotti felvetéseket, előbbi szerint a sértettel addig tartott szexuális kapcsolata, ameddig volt felesége a vádlottal élettársi kapcsolatba nem lépett. Ezt támasztja alá Kné is vallomásaiban. Nem nyert tehát cáfolatot, hogy a sértett Németországban többek között társalkodónő volt. A sértetti vallomásból, valamint K.G. és az 1. számú tanú nyilatkozataiból az állapítható meg, hogy a sértett a vádlott előtt velük került intim kapcsolatba. E két férfi esetében ugyanakkor orvosi iratokkal alátámasztottan rögzíthető, hogy szervezetükben nincs jelen a HIV vírus.
 
- Szintén nem elegendő a vádlotti utalások bizonyítására a S.K., B.Kné és B.G. egyes előadásaiból nyerhető adatok sem, ugyanis ezek bizonytalanok voltak a tekintetben, hogy a sértett előéletére vonatkozó információjuk a vádlottól, vagy K.Zné-tól származnak, B.Kné pedig a harmadik eljárásban röhejesnek tartotta saját korábbi előadásait Kné előélettől. Utal a bíróság e körben arra, hogy S.K. azt követően nyilatkozott úgy, hogy a vádlott a feleségétől is megfertőződhetett, hogy ugyanitt maga számolt be arról adatokkal is alátámasztva, hogy a vádlottat ő fertőzte meg.
 
- Hivatkozott a vádlott arra is, hogy házasságuk ideje alatt ő maga vitte feleségét különböző férfiakhoz azért, hogy abból ,,pénz legyen”. E körben többször utalt egy G.A. nevű taxisra, akivel kapcsolatban mást nem adott elő, így őt a bíróság nem tudta meghallgatni. Itt kell utalni arra, hogy bár a vádlott és a sértett viszonya nehezen definiálható, legalábbis kétséges a vádlott azon nyilatkozata, hogy a pénzszerzés érdekében engedte, hogy felesége prostituáltként dolgozzon.
 
- Nem támasztja alá a vádlotti előadást az sem, hogy nem vitathatóan a sértett szexuális tartalmú hirdetést adott fel, nem mellesleg a vádlott közreműködésével, hiszen a sértettről készült meztelen fényképek eladásáról szóló adásvételi szerződést tanúként írta alá. Az egyetlen képet tartalmazó hirdetés szövege ugyanis nem utal arra, hogy a sértett szexuális kapcsolatba kívánna lépni bárkivel is, az a bíróság szerint inkább a magamutogatás kategóriájába tartozik.
 
 
- A feltevések körét gyarapítja az a hivatkozás is, miszerint B.G. a vádlottal történő megismerkedését megelőzően sztriptíztáncosként (egyes vádlotti előadásokban: táncosnőként) dolgozott. Ugyanakkor önmagában a vádlotti érvelés sem jelenthetné egyenesen, hogy a sértett a munkája során férfiakkal került kapcsolatba, hiszen sem a táncosnői, sem a sztriptíztáncosnői feladatból ez nem következik. B.G. mindezt egyértelműen cáfolja azzal, hogy a Nirvana Klubban felszolgálóként dolgozott. A sértett nem cáfolhatóan a vádlott miatt hagyta ott korábbi barátját, akinél a fertőzést nem mutatták ki, és akivel már nem élt nemi életet azt követően, hogy K.Z.-val intim kapcsolatba lépett. Szintén a sértett nyilatkozata alapján rögzíthető az is, hogy orvosai szerint a fertőzést a vírusszámok alapján 2002-2003-ban, vagyis a vádlottal való kapcsolata idején kaphatta el, arra pedig semmilyen adat nincs, hogy a sértett ebben az időszakban mással is létesített volna intim kapcsolatot.
 
Összefoglalva tehát a vádlotti sejtetések az egyéb bizonyítékok ellenében messzemenően nem támasztották alá azt, hogy a sértettek a vádlottal történő megismerkedésük előtt, illetve élettársi kapcsolatuk/ (majd) házasságuk ideje alatt más férfiakkal létesítettek védekezés nélküli szexuális kapcsolatot. Mindezek alapján a bíróság arra a meggyőződésre jutott, hogy a sértettek a vádlottól fertőződtek meg.
 
- Elvi éllel kell rámutatni arra, hogy abban az esetben, ha a vádlott – fertőzöttsége ismeretében, ám annak közlése nélkül – óvszerhasználatot mellőzve közösült a sértettekkel, nincs számottevő jogi relevanciája annak, hogy elvileg másoktól is megfertőződhettek, hiszen ez esetben a bűncselekmény kísérlete valósulna meg.
 
- Az erre vonatkozó kitartó előadás miatt a bíróság vizsgálta azt is, miszerint a vádlott a fertőzés átadásnak megelőzése érdekében mindent megtett-e, amikor partnerével – ahogy Cs.K. esetében – fertőzöttségéről való előzetes tájékoztatás nélkül úgy létesített óvszerhasználat melletti szexuális kapcsolatot, hogy több éves tapasztalata alapján tudta, hogy az óvszerszakadás nála gyakran előfordul. A bíróság szerint a büntetőjogi felelősség alóli mentesülés lehetőségéhez elengedhetetlen (és más szempontból is elvárható), hogy a HIV-fertőzött személy előzetesen tájékoztassa partnerét betegségéről, illetve arról, hogy esetében az óvszerhasználat sem nyújt teljes körű védelmet, függetlenül attól, hogy a partner maga is fertőzött-e vagy sem.
 
- Nem fogadta el a bíróság K.Z. azon hivatkozását sem, miszerint alacsony vírusszáma miatt nem tartott attól, hogy partnereit megfertőzi. A vádlott a tényállásbeli időszakban a szakorvos és az okiratok szerint nem járt rendszeres kezelésre, ellenőrzésekre, így messze nem lehetett tisztában az aktuális vírusszámával, fertőzésveszélyének mértékével.
 
- A vádlott és a sértettek, valamint a vádlottal nemi kapcsolatban lévő tanúk vallomásai alapján a vádlott ismert kapcsolatai az alábbiak szerint rögzíthetők:
 
S.Z.-vel 1998. és 2001. között, W.A.-val 2001. tavaszán, B.G.-vel 2002. elejétől 2003. februárjáig, K.Zné-val 2002. augusztusától lényegében 2007-2008-íg (az első bírósági eljárás ideje alatt is), B.J.-vel 2006-tól 2007 októberéig, majd Cs.K.-val 2012. szeptemberében élt nemi életet. Ezen adatokból kitűnik, hogy a vádlott – állításával szemben – az ügy sértettjeivel is párhuzamosan létesített szexuális kapcsolatot, míg K.Zné-val egy időben B.J.-vel is.
 
- A bíróság a vádlott és K.Zné e tekintetben egybehangzó vallomásai alapján rögzítette a II. tényállásban az utolsó intim kapcsolatuk csak hozzávetőlegesen megállapítható időpontját.
 
- B.Z. vallomását a bíróság kizárólag abban a körben fogadta el, amelyet Tóth István is alátámasztott. E két tanú közül a bíróság T.I. tartotta szavahihetőbbnek, az ő vallomása ugyanis nem hemzseg az ellentmondásoktól, a komolyan nem vehető hivatkozásoktól. T.I. tanú cáfolta B.Z. valamennyi előadását a körben, hogy a vádlott direkt fertőzési szándékáról beszámolt volna az egyébként ittas hallgatóságának, melyet a vádlott is tagadott. Mindezekből a bíróság szerint nem vonható le következtetés a vádlott egyenes szándékára. A fentiekből következően B.Z. tanú egyéb nyilatkozatait a bíróság nem fogadta el, különösen az írásbeli nyilatkozat fent részletezett keletkezési körülményeire figyelemmel.
 
- Ugyancsak a vádlott tudattartamára tett nyilatkozatot K.I. és Cs.A. is. Vallomásaik összevetéséből a bíróság ítéleti bizonyossággal csupán azt tudta megállapítani, hogy a vádlott elmondta Cs.A.-nak hogy megfertőzte feleségét. A bíróság szerint a tanúk vádlotti szándékra vonatkozó előadása oly mértékben bizonytalanok, hogy azok alapján sem lehet a vádlott direkt szándékára következtetni.
 
A bíróság az e tekintetben egybehangzó szakvélemények és a szakértő tanú (dr.Sz.) nyilatkozata szerint állapította meg, hogy a sértett esetében a fertőzés súlyos egészségromlást okozott.
E körben a bíróság nem osztotta azt a védői okfejtést, miszerint a HIV-fertőzés a jelenlegi gyógykészítmények mellett lényegében a magasvérnyomás-betegséggel hasonlítható Össze, hiszen közismert, hogy az előbbi megbetegedés nem fertőző.
 
A bizonyítékok alapján ítéleti bizonyossággal csak azt tudta megállapítani a bíróság, hogy a vádlott a bűncselekményeket eshetőleges szándékkal, vagyis úgy követte el, hogy magatartása lehetséges következményeibe belenyugodott.
 
A vádlott azzal, hogy nekik a HIV-fertőzést eshetőleges szándékkal átadta, a sértettek szervezetében súlyos egészségromlást okozott.
 
A bíróság az elkövetéskor, illetve az elbíráláskor hatályos büntető törvénykönyvi rendelkezések vizsgálata során arra a meggyőződésre jutott, hogy a vádlott számára az elbíráláskor hatályos 2012. évi C. törvény (Btk.) tartalmaz enyhébb szabályokat, különösen a szabadságvesztés próbaidőre történő felfüggesztése kapcsán a próbaidő legrövidebb mértékére, illetve a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontjára, így a vádlott cselekményeinek elbírálásakor e jogszabályt alkalmazta.
 
A bíróság mindezekre figyelemmel a vádlottat bűnösnek mondta ki - a sértettek számához igazodóan - 2 rb., a Btk. 164. § (1) bekezdésébe ütköző, és a (6) bekezdés d) pontjának II. fordulata szerint minősülő súlyos egészségromlást okozó súlyos testi sértés bűntettében, melyeket a Btk. 13. § (1) bekezdése szerinti tettes követett el.
 
A büntetés kiszabása során a bíróság enyhítő körülményként értékelte a vádlott ténybeli beismerő vallomását, a jelentős – vádlott terhére nem róható – időmúlást, azt, hogy több, mint hét éve áll büntetőeljárás hatálya alatt, azt, hogy maga is HIV-fertőzött, valamint, hogy szándéka csak eshetőleges volt.
Súlyosító körülmény, hogy a vádlott többszörösen büntetett előéletű, valamint, hogy a bűncselekményeket büntetőeljárás hatálya alatt követte el.
 
Mindezen bűnösségi körülmények alapján a bíróság a Btk. 79. §-ában megfogalmazott büntetési célok figyelembevételével, a Btk. 80. §-ában írt büntetés kiszabási elvek szem előtt tartásával a vádlottal szemben a Btk. 81. § (1), (2) és (3) bekezdései szerint halmazati büntetést szabott ki, melyet az egy évtől hét évig terjedő szabadságvesztés tételkeret alsó határánál is enyhébb mértékben, 10 hónap szabadságvesztésben határozott meg a Btk. 82. § (1) bekezdése és a (2) bekezdés d) pontja alkalmazásával a túlsúlyban lévő enyhítő körülményekre tekintettel.
 
A szabadságvesztés büntetés végrehajtási fokozata a Btk. 37. § (2) bekezdés a) pontja értelmében börtön.
 
A terhelt személyi körülményeire alapozottan a bíróság szerint a büntetés célja annak végrehajtása nélkül is elérhető, ezért a szabadságvesztés végrehajtását a Btk. 85. § -a alapján két év próbaidőre felfüggesztette.
 
A Btk. 38. § (1) bekezdése és a (2) bekezdés a) pontja alkalmazásával a bíróság megállapította, hogy a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontja – a szabadságvesztés végrehajtása esetén – a büntetés kétharmad részének kitöltését követő nap.
 
A vádlott által előzetes fogvatartásban töltött idő szabadságvesztésbe történő beszámításáról – a büntetés esetleges végrehajtása esetére – a bíróság a Btk. 92. § (1) és (2) bekezdései alapján rendelkezett.
 
A bíróság a vádlottat a Be. 338. § (1) bekezdése alapján – figyelemmel a Be. 403. § (5) bekezdésére – kötelezte a nyomozás és az első bírósági eljárás során felmerült bűnügyi költség viselésére.
 
Budapest, 2013. szeptember 5.
 
dr.G.Z. s. k.
     bíró
 
 

Keleti/Kubinyi

A Fővárosi Bíróság, mint másodfokú bíróság

47.Pf. 26416/1993/10. szám 

 A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!  

A Fővárosi Bíróság, mint másodfokú bíróság, Strasser Tibor ügyvéd /1074 Budapest Dohány u. 48./ által képviseltKeleti György felperesnek, 

a másodfokú eljárásban  eljárt dr. E. A. által képviselt Kubinyi Ferenc I.r. és

Földes József főszerkesztő által képviselt Média Ring Kft. II. r. valamint

a dr. K. M. jogtanácsos által Magyar Fórum Kiadó Kft. III. r. alperesek ellen, 

személyhez fűződő jog megsértése miatt a Pesti Központi Kerületi Bíróság előtt folyamatba tett perében az 1993-év október hó 07. napján 12.P.88993/1992/17 számalatt hozott ítélet ellen  az alperesek  részéről 18./ 19./ Pf/7. sorszám alatt benyújtott fellebbezés folytán meghozta a következő

 í t é l e t e t

A másodfokú bíróság az első fokú bíróság ítéletének nem fel­lebbezett részét nem érinti, a II. r. alperes tekintetében a pert a felperes keresettől való elállása folytán megszünteti és ennek folytán az ítéletnek a II. r. alperest érintő rendelkezéseit hatályon kívül helyezi, egyéb részében az ítéletet részben és akként megváltoztatja, hogy ;a Magyar Fórum 1992. június 11. napján megjelent Fekete Lexikon - Keleti Ferenc /Keleti György apja/ címmel közölt írás vonatkozásában a felperes jó hírneve megsértésének kimondását mellőzi, és a halott emlékének megsértése iránti igényt is elutasítja az elsőként idézett - Keleti Ferenc felderítői tevékenysége -, valamint " a legkártékonyabb leggátlástalanabb.... bolseviknek jellemezhetjük " kitétel tekintetében; a Magyar Fórumban 1992. június 9. napján közölt Az ezredes arcai - Adatok Keleti Ferencről - címmel megjelent írás vonatkozásában a felperes becsületének a megsértését állapítja meg " A perfid kádergyerek muzsikált és az erdélyi fejedelmi sarj kontrázott.." kitétel kapcsán, és ennél a felperes jó hírnevének a megsértésére utalást; ugyancsak mellőzi ezt a fogházak falára kiíratott szövegről közölteknél, és ezzel összefüggésben a felperes becsületének a megsértését állapítja meg; mellőzi a jogsértés kimondását a felperes "hűségére" vonatkozó szövegrészt illetően, a keresetet a mellőzött részek kapcsán is elutasítja, a jogsértést megállapító ítéleti döntést a III. r. alperes köteles az ítélet jogerőre emelkedését követő lapszámban közzétenni, egyebekben az ítéletet a per főtárgya  tekintetében helybenhagyja,

a perköltségről pedig akként rendelkezik, hogy mindegyik fél viseli az első és másodfokú eljárásban felmerült költségét, míg a le nem rótt 6000.- azaz Hatezer forint kereseti és 7500.- azaz Hétezer-ötszáz forint fellebbezési illetékből 6750.- azaz Hatezer-hétszázötven forintot az alperesek egyetemlegesen, 6750.- azaz Hatezer-hétszázötven forintot  a felperes tartozik külön felhívásra az államnak megtéríteni. Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs. 

I n d o k o l á s

Az elsőfokú bíróság ítéletében megállapította, hogy á Magyar Fórum 1992. június 11. napján megjelent Fekete Lexikon-Keleti Ferenc /Keleti György apja címmel, illetve 1992. június 17-én a Ring című hetilapban Ki volt Keleti György apukája? címmel megjelent cikk Keleti Ferenc emlékét és a felperes jó hírnevét sérti; "Először felderítő tevékenységet végzett a magyar honvédség alakulatai közelében....ő a ....véres kezű emineciás....Belépett a magyar nemzet megvetendő árulói és gyilkosai közé...A legújabb kor magyar történetének hátterében rejtőzködő gyilkos hóhérok között Keleti Ferenc joggal foglalja el a harmadikhelyet…....Keleti Ferencet az egyik legkártékonyabb, leggátlástalanabb…bolseviknek jellemezhetjük........Keleti Ferenc nagykövet Együtt buzgólkodtak azon, hogy a Romániában fogvatartott Nagy Imrének és társainak nyakába vessék a kötelet...A jól végzett hóhérmunka örömével térhetett haza.." Megállapította továbbá, hogy a Magyar Fórum 1992. július 9. napján megjelent Az ezredes arcai - Adatok Keleti Ferencről címmel megjelent  cikk következő állításai a felperes jó hírnevét sértik; " A perfid kádergyerek muzsikált és az "erdélyi fejedelmi sarj" kontrázott…Mesterkélt mozdulatai mögött felrémlett előttem a 191 meggyilkolt és a több száz megalázott római katolikus pap névsora. A guzsbakötött szerzetes vérhabos ajkából előtörő töredezett mondat:"Uram bocsásd meg vétkeiket"... Megállapította továbbá, hogy ugyanezen cikknek következő tényállításai a felperes becsületét és jó hírnevét sértik;"Grósz Károly.... akinek kormányát Keleti György éppen olyan "hűséggel" szolgálta mint ahogy az Antall József kormányánál tette."Megállapította azt is, hogy a felperes jó hírnevét a Keleti Ferenc emlékét sérti a cikk alábbi  kitétele;"Keleti György apja és elvtársai Íratták ki a fogházak őrszobáinak falaira ; "Ne csak őrizd gyűlöld is!" Az alpereseket a további jogsértéstől eltiltotta. Kötelezte a II. és III. r. alpereseket, hogy az ítélet jogsértést megállapító rendelkezést az ítélet jogerőre emelkedését követően megjelenő lapszámban közöljék. Az alpereseket kötelezte, hogy 15 napon belül egyetemlegesen fizessenek meg a felperesnek az őt képviselő ügyvéd kezéhez, 5000.- forint perköltséget. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Kimondta, hogy a le nem rótt 6 000,- forint kereseti illetékből az alperesek egyetemlegesen 5 400.- forintot a felperes 600.- forintot köteles az államnak külön felhívásra megtéríteni. 

Az ítéletet az alperesek támadták fellebbezéssel. A kereset teljes elutasítását kérték. A felperes a másodfokú eljárásban a II. r. alperessel szembeni kereset été tol elállt, ezért vele szemben a pert a másodfokú bíróság megszüntette és az Ítéletnek reá vonatkozó rendelkezéseit hatályon kívül helyezte /Pp.251.§, 157.§ e./ pont/.

 Ily módon az I. és III. r. alperesek fellebbezése volt elbírálandó. Az I. r. alperes azt hangsúlyozta, hogy a perben minden tényállítását dokumentálta, egy-egy tényből való történészi következtetés levonása a tudományos szabadság része, a véleménynyilvánítás szabadságán alapuló alkotmányos joga. A fellebbezésben azt az álláspontját fejtette ki, hogy a közszereplő történelmi megítélése nem a személyt, hanem az általa hordozott politikumot támadja vagy védelmezi, így fogalmilag kizárt a becsület "megsértése" . A fellebbezés szerint bizonyos korok politikai közszereplőinek köztudottan nincs "jóhírnevük" bizonyos szinten felül, ha az általuk képviselt politikum, például a magyar történelem legkegyetlenebb, legvéresebb időszakát jelenti...A Rákosi-kor pedig Ilyen kor volt és ennek "vezető figurája" volt a felperes édesapja. Ezen túlmenően érvelt azzal is, hogy a Magyar Fórumban 1992. június 11-én megjelent cikk nem a felperes személyiségével kapcsolatos, a felperes jóhírnevét érintő tényállítást, véleménynyilvánítást nem tartalmaz, csupán az volt benne a felperesre vonatkozó állítás, hogy Keleti Ferenc az ő édesapja, ami pedig megfelelt a valóságnak. A felperesre hátrányos lehet apja múltja, de személyiségi jogának sérelmét a Ptk. 75.§ 76.§,és 78.§-a szerint nem jelenti a cikk. Kizárólag a Ptk. 85.§ /3/ bek. alapján indíthat keresetet. Az ezredes arcai című cikkel kapcsolatban pedig azt adta elő, hogy az Össztűz című televíziós műsorban róla elhangzott sértő állításokra válasznak szánta az írást, és egyébként a valóságnak megfelelnek a felperesre vonatkozó állításai. Úgy látta, hogy az első fokú bíróság súlyosan tévedett, amikor nem vette figyelembe a felperesnek az elnyomó rendszer szolgálatában végzett hosszú tevékenységét, azaz ennek figyelembevétele nélkül bírálta el a rajta esett "állítólagos sérelmeket". Az első fokú ítélettel jogsértőnek minősített kitételeket illetően a következőkre hivatkozott: az tényállítás, hogy Keleti Ferenc a magyar honvédség alakulatai közelében felderítő tevékenységet végzett, és nem sértő nevezett partizán tevékenységének ismeretében; az, hogy belépett a magyar nemzet megvetendő árulói és gyilkosai közé, megfelel a történelmei tényeknek, és bizonyítást is nyert; a véres kezű eminenciás kitétel jogos véleménynyilvánítás; Nagy Imre kivégzésével kapcsolatos megjegyzései jogos véleménynyilvánítások voltak, amit jól dokumentálható történelmi tények alapoztak meg; perfid kádergyerek muzsikált és az erdélyi fejedelmi sarj kontrázott kitétel szintén véleménynek minősül és válasz volt az őt ért sértegetésre; a felperesről állítottak, miszerint a Grosz és az Antall kormányt "hűséggel" szolgálta, a felperes életpályája ismeretében nem sértő; és a fogház falára kiírtakra vonatkozó megjegyzés nem szó szerint értendő. A másodfokú bíróság csak részben találta alaposnak a fellebbezést. Az abban kifejtettek kapcsán a következőkre kíván rámutatni. Igaza van az I. r. alperesnek abban, hogy a perbeli jogvitánál a bíróság nem hagyhatja figyelmen kívül, hogy a Magyar Fórum című lapban Fekete Lexikon címmel közölt írás tulajdonképpen az azóta már ugyanezen címmel könyvként megjelent, 1945-1956 közötti időszak politikusainak, közéleti személyiségeinek politikai pályáját bemutató mű része, amelyben az I. r. alperes történelmi dokumentumokat is felhasználva kívánta feltárni és értékelni az adott kor résztvevőinek életútját és tevékenységét. Az írás előbb jelent meg az újságban, mint könyv alakban.

 Az I. r. alperes valóban jogosult saját szemléletmódja szerint megítélni a történelmi eseményeket, jelenségeket, adatokat, viszonyokat, történelmi személyiségeket. A dokumentumok és történészi ismeretei alapján természetesen önálló következtetéseket tehet, álláspontját szabadon kifejtheti. Ez következik részben az alkotói szabadságból, részben a gondolatközléshez, véleménynyilvánításhoz való jogosultságból. Azonban ezekkel a jogokkal senki nem élhet úgy, hogy mások jogait és jogos érdekeit sértse, a személyiségvédelmi rendelkezések határt szabnak a fent említett szabadságnak. A személyiségi jogokat az ilyen jellegű munkákban is tiszteletben kell tartani.Abban téved az I. r. alperes, hogy bizonyos személyeket jogvédelem nem illeti meg. A személyiségvédelmet, egyes személyiségvédelmi eszközök alkalmazását nem lehet függővé tenni a jogaiban sértett félnek a társadalomban elfoglalt helyzetétől, ott betöltött szerepétől például a politikai életben játszott szerepétől. Az tény, hogy a közvélemény ugyanazt a jogsértő cselekményt különböző személyeknél nem azonos módon értékeli, azaz a jogsértés társadalmi hatása függ a személyiség társadalmi megítélésé tői, de az oltalom, a jogvédelem mindenkit azonos mértékben illet meg. Nem lehet vizsgálni, hogy a személyiségvédelmi eszközök alkalmazására, "méltó"-e az, aki ilyen igénnyel fellép. A polgári jogi személyiségvédelem tehát minden embert megillet, s bár a halállal a személyiség megszűnik, az élők /környezet, hozzátartozók stb./ tudatában tükröződő, továbbélő személyiségi érték is védelemre méltó. Ezért védi a jog a halott emlékét is, aminek megsértése miatt a kegyeleti jog gyakorlására jogosultak léphetnek fel. A másodfokú bíróság abban egyetértett az I. r. alperessel, hogy a felperes nem léphetett fel a Magyar Fórum június 11. cikke kapcsán a Ptk. 76.§-a és 78.§-a alapján, csak a Ptk. 85.§ /3/ bekezdése szerint érvényesíthetett igényt, hiszen  az írás az elhunyt Keleti Ferenc politikai pályáját, életútját mutatja be, és nem a felperesről szól. Annak közlése, hogy Keleti Ferenc a felperes édesapja volt, mégha feleslegesen is történt, akkor sem jogsértés, mert valós. 

A fent említett cikknek, elsősorban a közlési módját látta a másodfokú bíróság is jogsértőnek. Az elhalttal szemben - életbenléte esetén - az emberi méltóság támadását jelentené olyan módon való jellemzés, olyan kifejezésekkel illetés, amit a szóbanforgó írás tartalmaz. A társadalmi elvárás, a közfelfogás még az adott témakörben is súlyosan sértő, durva megfogalmazásként értékeli a "gyilkos" a "hóhér" a "véreskezű" kifejezések használatát. A kor politikai közszereplőinek politikai felelőségénél többre utalnak a fenti kifejezések. Egy vérengző ember képét festik fel./A hóhér szónak az értelmező szótár szerint is, ítélet-végrehajtó, kínvallatásokat végző, illetve halálos ítéletet végrehajtó az egyik jelentése, míg a másik az, hogy vérengző ember/.Szinte megkérdőjelezi az írás az elhalt emberi mivoltát, ami életben léte esetén az emberi méltóság sérelmére lenne alkalmas, az elhalttal szemben pedig emlékének megsértéseként értékelendő. 

Lényegében az első fokú bíróság is ilyen indokok mellett ítélte jogsértőnek a nemzet megvetendő árulói és gyilkosai, a gyilkosok között harmadik helyet elfoglaló, és a véres kezű eminenciás kitételeket tartalmazó, az első fokú ítéletben idézett mondatokat. Azonban "nem bizonyítottként" találta jogsértőnek az első fokú bíróság a felderítői tevékenységgel kapcsolatos közlést, és a Nagy Imrével összefüggésben írtakat. Az utóbbi kapcsán a másodfokú bíróságnak eltérő a véleménye. Szintén a közlési mód által látja megvalósulni a jogsérelmet. A két mondatot együtt értelmezve, vagyis azt a közlést, hogy Keleti Ferenc azon buzgólkodott, hogy Nagy Imre és társai nyakába tegye a kötelet, valamint azt, hogy a jól végzett hóhérmunka örömével térhetett haza, együtt vizsgálva, úgy látja a másodfokú bíróság, hogy sértően ironikus kifejezetten az érzelmekre ható megfogalmazású, megvetés kiváltására alkalmas részről van szó. A halott emlékét sértő közlési mód tehát ez esetben is fennáll. A cikknek azon kitételét illetően, hogy Keleti Ferenc felderítő tevékenységet végzett a magyar honvédség alakulatai közelében, az első fokú bíróság álláspontját a másodfokú bíróság nem osztotta. A felperes előkészítő irata, és az I. r. alperesnek erre adott válasza egyértelműen bizonyítja, hogy történészi megítélésre tartozó kérdésről van szó, amiben a bíróságnak nincs kompetenciája. A felperesi előkészítő irat szerint a cikkben jelzett, "kitűntetett figyelmű felderítésre nem is volt szükség, mert a magyar honvédség a Szlovák Nemzeti felkelés ellen Szálasi hatalomra jutásáig nem folytatott harcot, sőt segítette a felkelést". Ezt Kéri Kálmán nyugállományú vezérezredes visszaemlékezésével látta alátámasztottnak. Emellett kiemelte, hogy szakmai szempontból is elképzelhetetlen, hogy egy felderítéshez nem értő ember eredményesen folytasson ilyen tevékenységet. Ugyanakkor hangsúlyozta, hogy Krcsanov partizáncsapata jelentős szerepet töltött be a magyar és szovjet kormány közötti, Magyarországnak a háborúból történő kilépését célzó tárgyalások előkészítésében. Erre nézve történészi véleményt idézett, illetve édesapja visszaemlékezését, miszerint szeptember végén kapott meghívást Nagyszalontára a szovjet partizánparancsnokság egyik tábornokához, aki közölte, hogy kinevezték Krcsanov kapitány helyettesévé, egyben a felderítés és ellenfelderítés vezetőjévé. Szerinte tehát az I. r. alperes elferdítette a tényeket. Az I. r. alperes szerint hitelt érdemlő forrással nem igazolta a felperes az adott kérdéskörbe tett állításait, a felperes által hivatkozott történészi vélemény helyességét megkérdőjelezte, ugyanakkor a Magyar Antifasiszta Ellenállás és Partizánmozgalom Kislexikon Kossuth Kiadó Bp.1987. kiadványára utalt. /Ennek 15 oldala Keleti Ferenc vonatkozásában azt tartalmazza, hogy partizánosztag-komisszár....1944-ben a Szlovák Nemzeti Felkelés kirobbanásakor Besztercebányára megy. A Szlovákok szabadságáért 2. csehszlovák partizándandár Krcsanov-osztagának komisszárja és felderitője.../. Mindezt tekintetbe véve jutott a másodfokú bíróság arra következtetésre, hogy alapvetően történészi kérdésről van szó.

Személyiségi jogi per nem hivatott eldönteni, hogy Keleti Ferenc mint partizán egyáltalán végezhetett-e felderítő tevékenységet magyar alakulatok közelében.Ilyen okból elutasította a másodfokú bíróság a szóban forgó kitétellel kapcsolatos felperesi igényt. A másodfokú bíróság nem osztotta az első fokú bíróság véleményét abban sem, hogy a legkártékonyabb, leggátlástalanabb bolseviknek jellemzés jogsértőnek minősül. A kártékony, gátlástalan kifejezések kétségtelenül pejoratív tartalmúak. Mégis az adott esetben, a témakört nézve, még a fokozásos alakzat sem minősül kirívóan nyers, durva véleménynyilvánításnak. Az 1950-es évek kapcsán megfogalmazott ilyen fajta túlzásokat az olvasó nem feltétlen szó szerint, hanem publicisztikai túlzásként értelmezi. Természetesen az értékítélet igazságtartalmát nem vizsgálta a bíróság. Tehát a másodfokú bíróság ebben a vonatkozásban szintén nem találta alaposnak a felperesi keresetet. 

A Magyar Fórum 1992. július 9. számában megjelent "Az ezredes arcai - Adatok Keleti Ferencről" című írás kapcsán a másodfokú bíróság a következőket állapította meg. Gúnyos és sértő a felperesre nézve az a mondat, miszerint "a perfid kádergyerek muzsikált", az "erdélyi fejedelmi sarja kontrázott..." Mivel  a közlési mód a sértő, és nem valótlan tényállítást tartalmaz a mondat, ezért a becsület, mint személyiségi jog, és nem a jóhírnév sérelme forog fenn. Ennyiben kellett megváltoztatni az első fokú bíróság döntését.

A jogsértés kimondását nem teszi mellőzhetővé az sem, ha az I. r. alperes az őt ért sérelemre kívánt válaszolni, miként a fellebbezésében állítja. Jogsértésre sem lehet jogsértéssel jogszerűé válaszolni.A cikknek azon kitétele, hogy a felperes apja kiíratta a börtön falára "Ne csak őrizd, gyűlöld is", valótlan állításként - hiszen bizonyítást nem nyert - a meghalt emlékét sérti, és azáltal, hogy kifejezetten a felperes személyét érintő írásban tudatosan lett beszerkesztve, mintegy a felperes "lejáratását" célozva, indokolt ezzel összefüggésben a felperes becsületének a sérelmét szintén megállapítani. Azért nem a jó hírneve megsértését, mert maga a tényállítás nem reá vonatkozott. A fellebbezésben felhozott érv, hogy "nem szó szerint értendő" nem volt elfogadható a jogsértés kimondásának mellőzéséhez. A felperes hűségére vonatkozó, az idézőjelben tett hűség szóhasználattal szereplő mondatot a másodfokú bíróság másképpen értelmezte, mint az első fokú bíróság. A hűség szónak az idézőjelbe tétele azt jelzi, hogy nem az eredeti jelentéstartalommal, vagyis nem pozitív, hanem pejoratív értelemben használja a szerző jelezve, hogy az a véleménye, hogy a mondatbeli két kormányt egyaránt hűséggel szolgálni kétes értékű hűség. Ez egy vélemény, ami még, ha az érintett számára hátrányos, kedvezőtlen, akkor sem jogsértő, mert a véleménynyilvánítási jog határát sem tartalmában, sem kifejezésmódjában nem lépte túl. Ezért nem minősítette a másodfokú bíróság jogsértőnek a cikkrészletet. A 191 meggyilkolt papnak a felperes személyével összefüggésbe hozása valóban olyasmit sejtet, mintha valamiféle köze lenne a gyilkosságokhoz. A sértő képzettársításra okot adó kitétel, mintegy burkolt állításnak fogható fel, és mint ilyen jó hírnevet sértett. Ebben tehát helytálló következtetésre jutott az első fokú bíróság. A jogsértés fentiek szerint megállapító rendelkezést – az első fokú és másodfokú ítéletbelieket - a III. r. alperes tartozik az ítélet jogerőre emelkedését követő lapszámban közölni. A kifejtettek értelmében volt részben sikeres az I. és III. r. alperesek fellebbezése. További bizonyítást a másodfokú bíróság sem látott szükségesnek tekintve, hogy jogkérdést kellett eldönteni a fent írtak szerint. 

A másodfokú bíróság az elmondottak szerint változtatta meg az első fokú bíróság döntését a Pp.253.§ /2/ bekezdése szerint. Az ítélet nem fellebbezett részét nem érintette.

A Pp.81.§-ának megfelelően módosította a perköltség viselésére vonatkozó rendelkezést is úgy, hogy mindegyik fél viseli a saját költségét, természetszerűen csak a felperes és az I. r., valamint a III. r. alperes vonatkozásában áll fenn ez a rendelkezés, mert a II. r. alperessel szembeni keresettől úgy állt el a felperes, hogy azzal összefüggésben költségigény nem volt. A le nem rótt 6000.- forint kereseti illetéket is fele-fele arányban osztotta meg a bíróság. Vagyis az I. és a III. r. alperesek egyetemlegesen 3000.- forintot, a felperes ugyancsak 3000.- forintot tartozik az államnak külön felhívásra megtéríteni. A másodfokú eljárásban felmerült költségét is mindegyik fél maga viseli. /Pp.81.§/. A le nem rótt 7500. forint illetékből az alperesek egyetemlegesen 3750.- forintot a felperes a fennmaradó 3750.- forint köteles az államnak megfizetni. Összesen tehát a felperest és az alpereseket 6750.- 6750. forint illetékköltség terheli. 

 Budapest, 1994. évi május hó 24. napján                   

     

    T. L. dr. sk                                     dr. K. T. sk                                   G. B. dr.sk                   

   Bíró, előadó                                 a tanács elnöke                                     bíró